2008.11.04. 21:27 KálmánG

Amikor a káosz a munkásszálláson lakott

Litera >>>
Fehér Béla: Filkó, Magvető kiadó 2008, 335 oldal, 2690 Ft

 

Fehér Béla regényeinek az elmúlt majd két évtizedben nem sikerült igazán nagy visszhangot kelteniük és kitörniük a félismeretlenség állapotából. Pedig a szerző első regénye (A kék autó) már 1990-ben megjelent és jó néhány kötet követte, egészen a legutóbb, 2007-ben megjelent Alszik a doki Betlehemben című regényéig, és regénytrilógiája (Zöldvendéglő 1990, Törökméz 1992, Romfürdő 1995) talán az egyik legfurcsább, legizgalmasabb szövegvilágot hozta létre a kilencvenes évek magyar irodalmában. A legfurcsábbat és egyben a leghosszadalmasabbat is, hiszen a fent említett trilógiában megkezdett szövevényes és átláthatatlan családtörténet folytatódott a szerző további köteteiben, így a Mecénás kiadó gondozásában 2000-ben megjelent Filkó című regényben is, amelyet nemrégiben a Magvető kiadó újra piacra dobott.

A regény tehát egy szerteágazó családtörténet folytatása, amely családról elég annyit tudni, hogy az anya vásározó vattacukorárus és „sokfelé pottyantott el gyerekeket". Sokan és sokfelé vannak tehát ebben a családban. A Filkó a főszereplőjéről kapta címét, Görbekerti Filkó teherautó sofőrről, aki egy útépítés billenős kocsijának vezetője és egy munkásszálláson lakik. A regény ebből a prózai közegből, a munkásszállások és kétkezi dolgozók durva világából indul, nem kevésbé prózai történettel. Görbekerti Filkó egy napon új kurvát talál az út mellett, és attól a perctől kezdve semmi másra nem képes gondolni, csak a közönséges arcú, de annál tökéletesebb alkatú prostituáltra, minden percét a szexuális vágyódás és durvábbnál durvább képzelgések töltik ki. Már csak azért is, mert valamilyen oknál fogva az új kurva úgy dönt, hogy nem hajlandó szolgáltatásaival megörvendeztetni a negyvenhat éves teherautó sofőrt, kínáljon az bármekkora összeget is. Mindeközben zajlik egy kilencvenes évek eleji munkásszállás élete, a markolósok, úthengeresek, aszfaltozók, lakatosok, szakmunkások unalmas és változatlan hétköznapjai, melyek rendszerint a közeli ivóban érnek véget.

Ám egyszer csak elszabadul a pokol. A regény menete teljesen váratlanul bomlik meg és fordul át egy látványos és kaotikus szöveg-kavalkádba, ráadásul olyan módon, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A főszereplő egyszer csak madárrá változik, és repülni kezd, ufók szállnak le és (vélhetően) megzavarják a téridő kontinuumot, zűrzavaros és hihetetlen események következnek: női nemi szervek (melyek megnevezésre sosem látott méretű és változatosságú szókészletet használ a szerző) jelennek meg a falakon, be-be szippantanak néha egy-egy arra járó embert, hogy teljesen véletlenszerűen valahol máshol kilökjék magukból. A szöveg így szétszakad, és egyszerre több szálon kezd futni a regény, a helyszíneket pedig (lenyűgöző irónia!) a falakon váratlanul megjelenő puncik, sunák, sufnik, muffok kötik össze. A három jelentősebb történetszál párhuzamosan halad egymás mellett: a Filkó szülőfalujában játszódó vonalon egy eltűnt csecsemőt keresnek, melyet az egyik ominózus női öl szívott magába. A másik szál a prostituáltak köré szerveződik, ugyanis az eltűnt csecsemőt náluk vetette ki magából az ilyenformán anyai öllé nemesülő furcsa térkapu. A harmadik, legfontosabb szál a munkásszálláson játszódik, központi figurája Filkó, aki a szürke hétköznapok, a hozzáköltöző lánya, a tökéletes alkatú kurva és a furcsa események között egyensúlyozva próbál talpon maradni.

Az így összeálló szövegvilág az értelmezési lehetőségek olyan mennyiségét adja ki, hogy olvasó legyen a talpán, aki el tud rajta igazodni. Fehér Béla rengeteg egymással össze nem illő műfajt hozott össze a kötet lapjain, olyan sokat, hogy a kísérlet eredményessége már-már megkérdőjelezhető. Van itt minden, ami csak szóba jöhet: erotika, de nyers és durván szókimondó pornográfia is; abszurd-groteszk elemek; tudományos-fantasztikus szövegrészek; vaskos humor, szatíra, társadalom-kritika, románc és családtörténet. Nehéz néha eligazodni ebben a szövegvilágban, hiszen az események szürrealitása nehezen fér meg a földhözragadt, szürke életképekkel. Sokszor öncélúnak tűnnek a bizarr jelenetek, melyeket a szereplők egyáltalán nem, vagy nem adekvát módon reagálnak le. Filkó oroszlánná változik minden különösebb előzmény nélkül, így járkál az utcákon, és ezen sem ő, sem mások nem csodálkoznak különösebben. A falon egy női nemi szerv alakú rés nyílik, kiesik belőle egy csecsemő a prostituáltak lakásán, amin ugyan hüledeznek egy darabig, de aztán napirendre térnek felette. Nem tudhatjuk pontosan, hogy a bizarr jelenetek közül mi az, amit a szereplők képzelete szül, mi az, ami valamiféle írói trükk, fogás eszköze és mi az, ami valóban megtörténik a regény szereplőivel.

Fehér Béla regénye a semmiben játszódik, a légüres térben, de mégis nagyon konkrét helyen és időben. A regény első harmadában nem történik utalás a helyszínre, aztán a századik oldalon pofonként éri az olvasót a következő mondatrész: „[...] amikor együtt cserélték ki Kádár János képét Nagy Magyarország lepedő méretű atlaszára." Innentől persze félreérthetetlenül a kilencvenes évek legelejére, a közvetlenül rendszerváltozás utáni Magyarországra gondolunk minden egyes szövegrész olvasásakor, bár ezután is csak nagy ritkán találkozunk bármiféle utalással.

A Filkó a realista, deromantizált próza, az örkényi groteszk és a mágikus realizmus elemeit ötvözi, ezekre építi szövevényes-zavaros történetét. A regény káoszt és széthullást vizionál, de a kicsengése mégis pozitív, hiszen a durvától a kifinomult felé tart: Filkó kallódó lánya megtalálja (szintén kallódó) élete szerelmét, a prostituáltból szerető anya lesz, aki ráadásul a végére megnyílik Filkó előtt, de már korántsem az öncélú szexualitás, hanem a bensőséges összetartozás és szerelem jegyében. Filkó perverzbe hajló szexuális vonzalma is ebbe az irányba változik a regény végére.

Összességében egy lendületes és látványos regényről van szó, amelyhez ugyanakkor sok türelem és nyitottság kell, és amelynek központi mozgatórugója végül is a szexualitás. Nem véletlenül emlékeztet minket az elején Karinthy Frigyes mottóként kiragadott mondata: „Az élet feltűnően hasonlít a nemi élethez".

Fehér Béla: Filkó, Magvető kiadó 2008, 335 oldal, 2690 Ft

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://kalmangabor.blog.hu/api/trackback/id/tr741532938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.