2009.01.02. 00:00 KálmánG

Szakbarbároknak és elvetemült bibliofileknek

Szakbarbároknak és elvetemült bibliofileknek kedvez az ELTE Egyetemi Könyvtár reprezentatív kiállítása. Az intézmény Ferenciek terén álló épületének egykori olvasótermében különösen nagy dózist kapnak antik könyvritkaságokból azok, akiknél a nyomtatott betű szeretete megrögzött régiség imádatba csap át. Én közéjük tartozom, és legutóbb a velencei Szent Márk téri Libreria könyvtármúzeumban éreztem így magam: akkor is azzal a fájó érzéssel tébláboltam a fakó könyvritkaságokkal megrakott polcok között, hogy kihagynak valamiből. Valami nagyon jelentősnek nem lehetek a részese.

Az Egyetemi Könyvtár kiállítása a botanika történetének alakulásáról ad számot, a kiállítás kéziratait és ősnyomtatványait a könyvtár egyik folyamatosan gyarapított állományrészéből válogatták, így állt össze a legjelentősebb magyarországi füvészkönyveket felsorakoztató tárlat, mely a 15. századtól a 19. századig mutatja be a herbáriumok magyarországi történetét a régi olvasóteremben kiállított 13 tárolóban. A herbáriumok olyan kéziratos, vagy nyomtatott könyvek, melyek a növények leírását, orvosi hasznát és táplálkozásban betöltött helyét taglalják. A kiállítás időrendi sorrendben halad a legkorábbi magyarországi herbáriumoktól egészen az első gimnáziumi tankönyvekig és növénytani rendszerező tudományos munkákig.

A kiállítás anyagát Dr. Knapp Éva a könyvtár kézirat és régi nyomtatványok osztályának vezetőjének és a kiállítás rendezőjének kalauzolásával tekinthettük meg. Saját bevallása szerint ez egy kamara-kiállítás, mely reprezentatív válogatás az Egyetemi könyvtár hatalmas gyűjteményéből. Az itt kiállított könyvek javarésze már a nagyszombati egyetem Pestre költöztetésekor is az állomány része volt. A kiadványok nem csak a botanika tudományának magyarországi fejlődésének, hanem egyben természetesen a magyar írásbeliség és könyvkiadás legjelentősebb állomásai. Elég, ha csak a kiállítás legfontosabb kötetére gondolunk: Melius Juhász Péter Kolozsvárott, Heltai Gáspárné által kiadott füvészkönyvére, az első magyar nyelvű herbárium itt kiállított egyik unikum példányára.

Ez volt lényegében az első magyar nyelvű természettudományi kézikönyv. Mindössze 7 teljes és 11 csonka példány maradt meg a kötetből, illetve további 5 elveszett példányt tartanak számon. Az 1578-as kiadvány a kor egyik jelentős könyvészeti-nyomdászati, tipográfiai teljesítménye (például a részletes és tematikus tartalomjegyzék révén). E kötetben jelentek meg először nyomtatásban rendszerezett formában kozmetikai, szexológiai, gyermek- és nőgyógyászati ismeretek. Rengeteg magyar növény és betegség név maradt fent a kiadvány által, tudományos nyelv fejlődésében is nagy szerepe volt: több mint 2000 magyar növénynevet 1500 receptet őriz. (A kötettel volt szerencsém bővebben is foglalkozni a Könyvesblog bibliofil csemegék sorozatában.)

De nem ez az egyetlen nagy kaliberű könyvritkaság a kiállításon. Rögtön az elsők között Theophrastus Eresius De plantis című munkája, melyet görögből Theodorus Gaza fordított latinra. A kiadvány a 15. században, Firenzében készült Vespasianus Bisticci scriptoriumában és Mátyás király könyvtárának egy kötete volt. Ki vannak állítva Plinius Secundus (Naturalis historiae opus […], 1524) és Hieronymus Bock (Kreüter-Buch. – Kreüter Buchss dritte Theile […], 1546) növénytani munkái is, melyeket Melius Juhász Péter is forrásként használt.Megtekinthető továbbá Lippay János (Lippay György esztergomi érsek öccse) Posoni kert című könyve, az első magyar kertészeti szakkönyv 1664-ből, és Carolus Linné, a modern természettudományos növényrendszerezés megalkotójának Genera Plantanum című munkája 1789-ből. A biológiában ma is használják Linné elveit. Nem maradt ki a gyűjteményből Veszelszki Antal, a magyar botanika nyelvezetét megújító 1798-as kötete sem, címe: A növény-plánták országából való erdei, és mezei gyűjtemény, vagy-is fa- és fűszereskönyv (Karacs Ferenc rézmetszetes tábláival). Van itt 1826-ból egy kézirat ismeretlen szerzőtől: József Antal János osztrák főherceg, magyar királyi herceg nagyhírű budai kertjének leírása, valamint 1856-ból már egy gimnáziumi tankönyv Mihálka Antaltól 314 rajzzal, valamint két nyomtatvány is megemlékezik Kitaibel Pálról, a magyar tudományos botanika legfontosabb alakjáról.A kiállítás egyik érdekessége Fridvalszky Ferenc (1730-1784) jezsuita természettudós préselt és szárított növénygyűjteménye, valamint megtekinthetjük az első magyarországi agrártudományos tanszék, a Nagyszombatról Pestre helyezett egyetem professzorának, Mitterpacher Lajosnak oktatási segédeszközeit, 11 szemléltető táblát „a növénytan elemeinek oktatására” az 1770-es évekből.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://kalmangabor.blog.hu/api/trackback/id/tr731063502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.