Kezdőlap/Home

Kálmán Gábor/About

LIBRI - BOOKLINE/SHOP

Nova - The rope from the neck of a hanged man

Nova - Urban sureb (Värske Rõhk)

2017.01.25. 18:04 KálmánG

Nehéz jobb történeteket kitalálni annál, mint amit az élet megír - interjú, bumm.sk

Kálmán Gábor Nova című könyvével robbant be az irodalmi köztudatba, s a 2014-ben megjelent fordítás Szlovákiában is hatalmas sikert aratott. Az íróval a közelmúltban megjelent új regényéről, gyermekkori emlékeiről és műveihez fűződő viszonyáról beszélgettünk. 

kgbummkep.jpg

Érsekújvárban születtél, de Selmecbánya környékén nevelkedtél. Ennyi idő távlatából hogyan emlékszel vissza a vidéken töltött időre?

Az egy egész jó időszak volt. Szerettem az átláthatóságát, a befelé élő, semmivel sem törődő közösséget, baromi messze mindentől. A maihoz képest teljesen más értelemben volt világtól elzárt közeg az a selmeckörnyéki zsákfalu, amitől pár kilométerre éltem akkoriban. Szinte semmi nem jutott el oda a nyolcvanas évek végén a világból. Tévéadást csak nagy ritkán, jó széljárásnál láttam. Még a postaláda is öt kilométerre volt a háztól. A faluban volt egy párfős óvoda, oda csöppentem be 3-4 évesen, egyszerre csak arra eszméltem, hogy két nyelven beszélek. Aztán egy szomszédos faluban kezdtem az elemit, szlovákul tanultam írni-olvasni. Később napi közel ötven kilométert jöttem- mentem, hogy a lévai magyar tannyelvűbe járjak, amikor már elég nagy voltam. Reggelente 5-6 kilométer gyalog az erdőből a faluig, onnan egy Aviaból átalakított busz vitt a JRD munkásaival a szomszédos faluba, ahonnan ment busz Lévára. Nemcsak innen nézve volt ez távoli közeg.

Középiskolai tanulmányaidat Pápán folytattad majd később Budapestre költöztél. Milyen szintű törést jelentett az életedben a szlovák közegből való kiszakadás és a beilleszkedés a nagyvárosi életbe?

Nagyon vártam. Pápa nyüzsgő nagyvárosnak tűnt a szememben. Akkor már ronggyá nézett vhs-ekről kívülről fújtam a Holt költők társaságát és a pápai kollégium nagyon hasonló közeg volt a kilencvenes évek közepén. A város és az iskola barokk épületei izgalmas világ volt. Még a nap minden másodpercére kiterjedő rendszerezettséget és szigort, a heti hat tanítási napot is jól viseltem. Az iskola konzervatív szigorát kihívásként éltem meg. Eleinte a megfelelési kényszerem miatt kifejezetten jól esett jófiúnak lenni, később, ahogy kamaszodtam, külön program volt kicselezni a tanárokat, hátsókapu kulcsokat másolni, kilógni, szívni a talpas szofit és így tovább. Volt olyan nyaram, amit a kollégiumban töltöttem és besegítettem portásként, mindenesként. Négy évig az otthonom volt. Azóta azt a kollégiumot bezárták. Budapestet eleinte megszenvedtem, egy-két szeglete kivételével máig nem találom benne úgy istenigazán a helyem.

Több mint egy évtizede hagytad el az országot. Milyen viszony fűz most Szlovákiához? Gyakran látogatsz haza?

Nagyon ritkán, az utóbbi években szinte soha. Ettől függetlenül nekem a sűrített tej mindig a Pikao marad, a kóla a Kofola, a sebtisztító a Peroxid-vodíka. A melegítőnadrág mindig “tyepláki” és a mustár “horcsica”. 35 évesen gyakran még mindig úgy akarom kérni a jégkrémet a boltban, hogy “nanuk”-ot szeretnék. 

A szereplők karakterének megalkotása során inspirációt jelentenek a fiatalkori emlékek?

Csak abból tudok építkezni, amim van. Lehet persze kitalálni karaktereket, de a legtöbb jó dolgot az élet találja ki, csak hozzá kell írni a fikciót. Én a megfigyelésből élek íróként, sokkal jobban értek ehhez mint a fikcióhoz. A fikció amolyan árnyalás, lakkozás, kiegészítés.

A Nova című regény cselekménye Jasná Horkán, egy eldugott szlovák településen játszódik. A gyermekkori otthonod ihlette a fiktív falut?

A váz innen van, bár persze a Nova történetei a képzelet szüleményei, a történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve – vagy hogy szokták ezt mondani. Persze nehéz jobbakat kitalálni annál, amit az élet megír. A fikciót azért könnyebb kezelni, ezt fontos kijelenteni. Emlékeket újraélni, papírra vetni, az én jellememmel nagyon nehéz és csak nagy távlatból lehet. Lassan érnek be a dolgok, sok idő telik el, míg papírra vethetőek, legalábbis nálam. Ismerek alkotót, aki kedd este átél valamit, szerdára szöveg van belőle. Nálam ez évek kérdése, lassú folyamat. Leírom, megbánom, törlöm, újra leírom, kiadom a kezemből, megbánom, visszakérem a folyóirattól, szóval nem mindig egyszerű. A Novával is vártam majdnem 20 évet. A temetéssel jobban belegondolva még többet, bár az a szöveg nagyon más.

A szereplőket körülvevő környezet és a hosszú leírások mindkét regényedben fontos szerepet játszanak. Véleményed szerint mennyire határozza meg az egyént az őt körülvevő közeg?

Az határozza meg igazán. De a közeg alatt nem csak közvetlen környezetet értek, hanem a világot, amibe beleszületett, amiben szocializálódott az ember.

kalman-gabor-nehez-jobb-torteneteket-kitalalni-annal-mint-amit-az-elet-megir_129923.jpg

A temetésben a folyamatos bizonytalanságérzet, a nehézkes kommunikáció a konkrét helyszín megnevezésének hiánya identitásvesztésre utal?

Inkább eleve identitáshiányra. A regényeim karakterei körül mindig is mozgott a világ, ez a bizonyos Kelet-Közép- Európa, ahol jöttek-mentek a nemzetiségek, vagy ha nem, hát a határokat tologatták. De nem is kell ilyen nagyot gondolni: én például mindig, minden életkoromban idegen voltam. Három- négy évesen Érsekújvárról elköltözve a már összekovácsolódott csoportba később érkező magyar gyerek voltam a szlovák óvodában. Megint később a szlovák elemi iskolában ugyanígy a beeső magyar srác. Aztán, amikor már elég idős voltam a Lévára minden nap buszozáshoz, akkor a már összekovácsolódott osztályba késve érkező gyerek voltam a magyar iskolában is. Aztán délre költözés után a határ menti magyar iskolában megint csak késve érkező kívülálló. Gimnáziumba érve Pápán, Magyarországon én voltam a messziről jött szlovák fiú. Az egyetemen Budapesten nekünk, külföldieknek külön tanulmányi előadónk volt és külön kollégiumunk. És így tovább.

A regényben bemutatott problémák - a szorongás, az alkoholizmus, a valóságtól való elszakadás, a hipochondria és a különböző függőségek - visszatérő elemek az Anderkó család generációinál. Véleményed szerint a "modern kori" szociális problémák visszavezethetőek a múltba?

Megint csak az a fránya Kelet-Közép- Európa. Ha az ember nem is tapasztalta, akkor látta a felmenőin, vagy hallotta tőlük ezerszer. Itt adjuk-vesszük ezeket a szorongásokat évtizedek óta, csak van, aki kevésbé figyel rájuk, kevésbé fogékony, vagy kevésbé érintett családilag. Persze, függőségek amúgy is köztudottan örökölhetők, de ez a kisebb gond szerintem a világnak ebben a szegletében. A rossz emlékek, szorongások átruházása, ez a nagyobb baj szerintem és a kelleténél sokkal jobban jellemző a világunkra, mint ahogy a fiktív Anderkó családra is. Ez a „háborúban nem volt mit ennünk te meg ott hagyod a kenyérhéjat”-tól az egészen traumatikus dolgokig terjedhet. Egyszerűen kisebb az érzékenységünk arra, hogy ezeket a szorongásokat ne adjuk tovább.

Mennyire áll hozzád közel Zsivotzky személyisége? Introvertált embernek tartod magad?

Zsivotzky külön eset, de persze igen, a rosszabb fajtából, főleg ahogy öregszem. Csak van rajtam egy “extrovertált” gomb, amit megtanultam használni. Mondjuk ez olyan, mint szívatóval menni az autópályán, kicsit sokba kerül, lemerít, néha visszaüt.

A két mű számos szempontból jelentősen eltér egymástól. Szándékosan más célközönséget szerettél volna megcélozni, vagy inkább életed aktuális periódusai befolyásolták a regény hangulatát az írás során?

Inkább az utóbbi természetesen. Más témák értek be, más témák kezdtek érdekelni, mások voltak a hangulataim. Persze nagyon fontos volt, hogy ismételni sem akartam magam. A Nova után ez nehéz volt, semmiképp sem akartam a közeget újrahozni, mert nem akartam a srác maradni aki furcsa hegyi népekről ír sztorikat. De ezt az idő megoldotta nekem.

Mennyiben változott meg az új regényhez fűződő viszonyod a megjelenést követően. Miután elolvastad az elkészült művet, ugyanazt az érzést váltotta ki belőled, mint az alkotói folyamat során?

A temetést nem szeretem visszaolvasni. Mióta kijött, észrevettem, hogy többet szorongok miatta, mint amikor írtam. De innen látszik, hogy beletettem valamit a szövegbe. A Novával viszont egyre jobb a viszonyom. Ez ilyen, később biztos más lesz A temetéshez fűződő viszonyom is.

(bumm/noé)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://kalmangabor.blog.hu/api/trackback/id/tr8712155461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása