2019.08.20. 09:46 KálmánG

Alternatív jégkocka - rendhagyó tárca (Bortársaság - 2019. nyári kiadvány)

Bortársaság »»»

Egyéb tárcák, tárcarovat »»»

Lomhán vonszolódva, de visszavonhatatlanul, mint egy szakértői csoporttal jó alaposan, minden részletre kiterjedően megterveztetett Gorcsev Iván-pofon érkezett a nyár. Nem kell mellé közlekedési rendőr, nincsenek viták, nem kell jegyzőkönyvbe venni. Megérkezett.

img_9813.jpg

A hétköznapok – munka ide, munka oda – valami rejtélyes kémiai összefüggés hatására szinte rögtön ébredés után szublimálnak, és múlni nem akaró, lerázhatatlan örökhétvége uralja jobb sorsra érdemes tudatunkat. Az értekezleteken önálló életre kel a figyelmünk, kibambul az ablakon, képtelen jelen lenni. Kinek ne lenne olyan emléke, amiben egyszerre csak húsz szempár szegeződik rá, de ő maga csupán abban biztos, hogy feltettek neki valami kérdést, abban viszont a legkevésbé sem, hogy az adott kérdés mi volt. Kutat, tapogatódzik ilyenkor az agy a lepattanó után, mint a frissen leszokott dohányos tüdője az előtte sétáló cigarettázó nyomában haladva. Keresi az utolsó elhangzó szófoszlányokat, hátha fogódzót talál egy olyan válaszhoz, ami kimenti a helyzetből. Nekem is volt már, persze, ilyen. Csak annyit mentett a tudatom, hogy a balra tőlem ülő alig pár másodperce annyit mondott: "húsz". Mit tehet ilyenkor az ember, oszt és szoroz, felméri a károkat, menti a menthetőt. Magabiztosan rávágtam, kihúzva magam határozottan, hogy "szerintem is húsz".  – De mi húsz? – érkezett az értetlen válasz, nyomában felszabadult, cinkos nevetés.

Ilyenkor, kánikulában, a Duna innenső oldalán, vagyis hát Budán, a "nagy vízen" innen, ahogy az őslakosok mondják, szóval ilyenkor belassul a városrész érverése, mint a tetszhalottaké. Alig lehet kitapintani. Elfelejti ilyenkor a gondokat, vagyis, legalábbis, forwardolja a jövőbeli énnek, legyen ez az ő problémája. Elfeledkezik a napi hírekről, generációs különbségekről, a Golf-áramlatról, mindenről. Szeptemberig úgy is marad, hibernáltan, az őszt örökrevasalva várva vészeli át a hőséget, olyan hangulatban, amihez illene nagyjából bármelyik mélabús, távolba révedő hangulatú soundtrack az Amelie csodálatos életéből. 

Visszajön az egész tél belém – mondja Baudelaire az Őszi énekben, de még előbb azt írja, hogy tündöklő nyaraink gyors tüze, ég veled. Ez esetben a kánikulának van ilyen megkerülhetetlen invokációs ereje. Berobban az ablakon, a szélcsendben lustán lógó függönyökön izzik át. Egyszerre ott van a testhez tapadó ruhákban, a lerúgott takarókban, álmosan dongó legyek céltalan röptében összevonva, egy időben minden megélt nyarunk.

Ott van minden illékony elmúlt nyár, amit olyan véglegesnek hittünk, hogy azt gondoltuk, nincs is mit dolgozni rajta, így van jól, ahogy van, örökre így is marad, és ezt a tévhitet, a carpe diem mámoros kábulatát ott, akkor, komolyan is gondoltuk. Nem is akadt senki, aki ebben a hitünkben elbizonytalanított volna minket.

Szólj hozzá!


2019.08.04. 09:32 KálmánG

Nem történt semmi - havitárca, Szifonline

Hogy elment az életem. Ez jutott eszembe. Nem tudom, miért, nem tudom, miért pont ott, pont akkor. Bármikor máskor eszembe juthatott volna. Váláskor, nagy döntések idején, világvégi, eldugott posztszovjet repterek magányában, nagy szerelmek elveszítésekor. Fogalmam sincs, miért ott jutott eszembe, a hőségtől bágyadt, idegen kávézóban, de úgy futott rajtam át ez az érzés, mint a szöveg elején említett nyári zivataron a villám, horizonttól horizontig remegtetve meg a földet, messziről indulva, átcikázva az ember feje felett, aztán becsapódva megint a messzeségbe a másik oldalon.

mi.jpg

Vasárnap sűrű vihar borult Vízivárosra. A semmiből érkezett, veszettül csapott le, horizonttól horizontig érő mennydörgésekkel. Elmosta pár órára a nyarat, a rézsút égető, mindenhova bekúszó napfényt, amelyik úgy követ, mint nagyanyáink szobafalán a százéves portrék tekintete.

A nyitott ablakon át figyeltem a leszakadó eső zúgását a forró betonon, és a nyomában felszálló gőzt. Pár óra enyhülés, cserébe a trópusi pokolért, ami rászabadul majd másnap a városra, párával, soha meg nem száradó ruhákkal, a dugóban hosszan zötykölődő buszok lekapcsolt légkonditól fojtó, zárt terével, hiszen nem süt a nap, le kell kapcsolni azt a szerencsétlen légkondit, amiben sehol nem látszik igazából a logika, mindenesetre egyetlen mozgó szaunává alakul ilyenkor Budapest.

Fel- és leszállások a tapadó hőségben, ismeretlen helyekről induló pótlóbuszok, amiket hordákba verődve keres a tömeg, önzőn hömpölyögve, magába fordulva és vakon, mintha bekötötték volna a szemét és megforgatták volna a tengelye körül párszor.

Szólj hozzá!


2019.07.20. 14:34 KálmánG

A szomszédból / A legvégső - Kalligram 2019/6

Melyben a költő káromkodik

Egy pompás kánikulai munkanap, amikor mindenki rohadt boldog a literes kóláspoharak tetején bucskázó jégkockáktól, neked meg tárcát kellene írnod, úgy néz ki, hogy négy órája bámulsz egy töküres word dokumentumot olyan tekintettel, mintha a Tesz-Vesz várost próbálnád memorizálni.
Szóval ilyenkor a költő inkább káromkodik és posztolgat.

#melybenaköltőkáromkodik #önsajnálativersek #kalligram #kalligramjúniusilapszám#részlet #kurvanyár

kalligram19_6.jpg

 

Szólj hozzá!


2019.06.14. 18:06 KálmánG

Hétfő hajnal - Kalligram 2019/6

6b71082f-f073-4241-a484-1faa93abc13d.jpeg

Szólj hozzá!


2019.06.10. 08:29 KálmánG

A háromszög élei - Szifonline, havitárca

Szifonline, havitárca »»»»

Korábbi tárcák »»»

Szifonline tárcarovat »»»

Pár pillanatra meg is feledkeztem a ragadósan, izzadtan érkező nyárról, a hőségről, a napfény miatt utcára tóduló céltalan tömegről, ami ott lüktetett körülöttünk, kivételesen még ezt a csendes városrészt is felzaklatva. Fejben megint ott voltam a hideg, taknyos időben, mikor a tesztet szorongatva tartottam hazafelé az esőtől iszamósan fénylő, hűvös vízivárosi utcákon.

mi.jpg 

– Persze, hogy jól vagyok. Csak a mellkasomban ne lenne ez a nyomás napok óta.

Kint ültünk a kávézó teraszán és enervált tekintettel, elégedetten dohányoztunk.

Az első nyárias este volt, hirtelen jött a hőség, pár óra alatt felhevítette a betont, a házfalakat. Párásan, izzadtan tapadt rá mindenre a késve érkezettek türelmetlenségével a forróság, amitől érthetetlen módon, bosszantóan boldog és elégedett volt mindenki, rajtam kívül.

Napok óta esett, éles, hideg szelek fújtak a városban, amiért kifejezetten hálás voltam az időjárásnak. Leplezetlen örömmel figyelem ilyenkor a magukba forduló eső elől menekülőket, a savanyú arcokat a villamosokon, a tekinteteket, amik úgy néznek, mintha legalábbis járvány sújtotta háborús övezetté vált volna egy kis hideg miatt a város.

Akkor, aznap, egyszerre felesleges lett a sál és a kabát, egy szál ingben ücsörögtünk mindketten. Ez az az időszak minden évben, amikor naponta megkérdezik tőlem, hogy mi bajod van, fogytál, és hasonlók, amire, bár legszívesebben sziszegve válaszolnám, hogy nem bazmeg, mindig is ennyit nyomtam, én mindig udvariasan felelek, hogy csak levettem két réteg ruhát, ugyanúgy, mint tavaly ilyenkor.

Lüktetett a szívverésem a halántékomban. Idegesítettek a jövő-menő emberek, akik kiszabadultak a melegre, mint a rovarok, pont olyan kiszámíthatatlanul viselkedve, ahogy az első dagadt, fekete-lila legyek, mikor bezizegnek a lakásba tavasszal a szellőztetéshez nyitott ablakon és céltalanul, bezsongva a napfénytől, ide-oda zúgnak a szobákban, nem találva a helyüket.

– A mellkasodban?

Lassú volt a társalgás. Hosszú, megfontolt hallgatások ékelődtek egy-egy mondat közé.

– Igen – válaszoltam sokára, önkéntelenül is megnyomkodva a szívem tájékát az ujjaim hegyével, nem is aggódva, vagy hipochonderkedve, inkább csak olyan szórakozott mozdulatsorral.

– Nem a dohányzás miatt? Fasznak kellett visszaszokni.

Mindketten mélyet slukkoltunk, elégedetten fújtuk ki a füstöt, kortyoltunk a kávékból.

– Nem. Ez nem olyan nyomás. Semmi köze a tüdőhöz, vagy a szívhez. Ez csak úgy van.

Szólj hozzá!


2019.06.09. 08:22 KálmánG

Egyszerű / Az elmondható dolgok - Kalligram 2019/6 részlet

Melyben a lírai én szúrósan néz a szövegtest mögül - avagy részlet a Kalligram 2019 júniusi lapszámából.

90deba21-089f-453a-a72a-8da48a37bc13.jpeg

Szólj hozzá!


2019.06.08. 08:35 KálmánG

Az És-kvartett kritikai beszélgetés levonata, Élet és Irodalom

És kvartett - Élet és Irodalom »»»

Rendkívül fordulatos szépirodalmi pankráció, az És-kvartett kritikai beszélgetés levonatában, az Élet és Irodalom eheti lapszámában. 

62234557_2765698876780086_5134315007852412928_n_1.jpg

Szólj hozzá!


2019.06.05. 20:03 KálmánG

Kalligram folyóirat 2019/6

Júniusi Kalligram lapszám, benne néhány tavaly év végi, január eleji szöveg.

121f18ff-66a6-43b1-8908-1faa84ff8ebd.jpeg

Szólj hozzá!


2019.05.15. 18:26 KálmánG

A boldog ember ostoba - havi tárca, Szifonline

Szifonline, havi tárca, #sosemvolt szépidőnk ››››

Korábbi tárcák >>>>

Szifonline tárcarovat »»»

Könnyű voltam és boldog éppen. Ritka pillanat. Nem zavart a klasszikusan depressziós kórházi hangulat sem. Válaszolgattam cseten egy lánynak, míg felfelé haladtam a hipószagú, matt fényűre mosott, koptatott, ezerszer fertőtlenített kórházlépcső valaha díszesnek szánt, mára lerobbant, ágytál-, hányás- és halálszagú lépcsőfordulóiban. Nem is sejtve, vagy legalábbis magam előtt is titkolva, hogy az egész hetek óta félbeszakadt, majd újraindított beszélgetésnek nincs is semmi értelme, csupán a szar újracímkézése, pakolászása zajlik egyik helyről a másikra – ahogy ott, a kórházban a szemem előtt, az elfekvő halállal vizenyősen, húgyszagúan átitatott, kórtermek között lepedővel fedett gurulós ágyakat tologató, vértől feketéllő vattapamacsokat, érfalakról leszakadó sejtdarabkáktól mocskos tűket felhalmozó sürgés-forgásában valójában is történt.

mi.jpg

– Alkalmassági vizsgálat – válaszoltam a foghegyről odavetett micélbólérkezettre a portásfülke lőrésnyi ablakocskáján át az odabent latin-amerikai sorozatot bámuló fiatal fiúnak, aki erre alighuszonéves létére újrahasznosított, késő-kádárkori, jólbetanult-átörökített munkarutinnal valamit motyogott a kis szobácska biztonságos, hangtompított félhomályából, hogy a második emelet, vagy valami hasonlót, amire már inkább vissza sem kérdeztem, bólogattam, mint aki érti.

– Készülj majd fel – mondták úgy fél órával korábban, alig figyeltem. Azt azért megjegyeztem, hogy a helyszín, ahova az alkalmassági miatt küldtek, rendeltetése szerint egy elfekvő.

Felszaladtam az előtéri néhány lépcsőfokon. Megcsapott a kórházszag. Egy kicsit több volt annál. Benne volt a halál édeskés, erjedt illata is. Aki már érzett ilyet, nem felejti, nekem is eszembe jutott az a kánikulai nyár, amikor a rokonok kérésére, jó tizenöt évvel ezelőtt, a nálam lévő pótkulccsal nekem kellett ellenőriznem egy napok óta nem jelentkező öreget a lépcsőházban, ahol akkoriban éltem. Huszonpár éves voltam, sosem láttam halottat. A nagyapám temetésén, amikor eltolták mellettem a nyitott koporsót, elfordítottam a fejem. Valahol már írtam egyszer: hiába mondják, hogy a halál természetes. Csak a bekövetkezte az. Minden más, csupa természetellenes dolog, amiben az ember élettelen maradványait melósok pakolgatják.

Szólj hozzá!


2019.05.12. 13:41 KálmánG

ÉS-kvartett, Írók boltja, Janega Kornél - Május 29., 17 óra

jk_vedoborito.jpg
A májusi És-kvartett témája Janega Kornél lesz az Élet és Irodalom valamint az Írók Boltja szervezésében.

Május 29., 17:00, Írók boltja.

ÉS-kvartett (az Élet és Irodalom kritikai sorozata)
A beszélgetés témája: Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete című regénye.
Károlyi Csaba beszélgetőtársai:
Arató László, Bazsányi Sándor és Bárány Tibor

Szólj hozzá!


2019.04.09. 15:19 KálmánG

A világ legvidámabb embere - havi tárca, Szifonline

Szifonline, havi tárca, #sosemvolt_szépidőnk.

Persze, először egyből ezt figyeltem meg, a combok, a csípő, a has ívét. Végighúztam rajta az ujjaimat. Már a mellek felé közeledtem, mikor észrevettem azt, hogy mivel korábban ébredt, mint én, az első regényemet, a Novát kezdte el olvasni, amin halkan felnevettem. Annyira elmélyülten olvasta, hogy el sem tudtam vonni róla a figyelmét, ismételgetve, hogy most aztán tényleg nem is olyan baromi fontos az a Nova, és bár emiatt életemben először megbántam, hogy megírtam azt a könyvet, mégis, én voltam a világ legvidámabb embere, abban a tünékeny pillanatban. Amiről persze titokban tudtam, el fog morzsolódni majd az időben a fenébe.

 

57090101_2661729153843726_8582765548553633792_n.jpg

 

Nyilván tavasz van, ettől zsong mindenki. Azt is elfogadom, hogy bevonzom az őrülteket. De arra jöttem rá, nem is kell regényeket írni, csak kimozdulni a lakásból az utcára egy percre korán reggel. Legutóbb is leszólítottak.

 

– Bocsánat, meg tudná mondani, mikor van vasárnap?
 

– Ha jól sejtem, ma van.
 

– Akkor tegnap szombat volt?
 

– Feltétlenül.
 

– Akkor én valahol nagyon elbaszhattam valamit – hangzott el nem is olyan régen, valahol köztem és egy másik járókelő között Vízivárosban. Mindenesetre az ilyen tökéletesen érthetetlen, kizökkentő jelenetek közben, bár csak pár másodpercig zajlanak, az ember szívében (aki épp csak felkelt és elgondolkodva rohanna a dolgára) évezredek zuhannak le fásultan a létezés végtelen nagybüdös csillagközi terében.

Szólj hozzá!


2019.03.15. 09:25 KálmánG

Késő nyár

eslogo.JPGÉlet és Irodalom
LXIII. évfolyam
11. szám, 2019. március 14.


»»»» Késő nyár

Késő nyár volt, szeptember meg napsütés,
kivittem a kutyát szarni.
Azt próbáltam összerakni fejben,
jól telt-e az elmúlt harmincöt év.
Persze arra jutottam
– mire is juthatna ilyenkor az ember –,
hogy naná, hogy nem.
És ez végül is elégedettséggel töltött el.
Mintha ez most egész jó eredmény lenne,
így tűnt akkor.
Könnyű volt minden, mint egy felvert paplan,
Víziváros,
az ország, ilyesmik.
Vagyishogy ezek éppen akkor
nem kötöttek le.
Aztán pillanatok alatt elmúlt.
És ilyenkor
marad úgy istenigazán
magára az ember,
kutyástul, parkostul satöbbi.
Akkor aztán nincs semmi.
Csak ez, hogy késő nyár van,
és próbálod összerakni fejben,
jól telt-e az elmúlt harmincöt év,
hogy kivitted a kutyát szarni.

Szólj hozzá!


2019.03.15. 09:22 KálmánG

Ahogy halottak

eslogo.JPGÉlet és Irodalom
LXIII. évfolyam
11. szám, 2019. március 14.

»»»»» Ahogy halottak


Az ajtóm előtt szívtam a cigarettát,
bár már leszoktam.
Néztem, az ablakok
mögött most éppen mit élnek át
az alváshoz készülődő ott lakók.

Az udvar dohos volt, a sarkokban
mohón tenyészett
a penész, rolettákon kéken átszitált,
a tévézaj, és azt gondoltam,
unom az egészet.
Szemközt egy srác cigizni épp kiállt.

Negyven felé, férfi, felnőtt satöbbi,
ez járt a fejemben. Emésztett egy lány is,
hogy már nem látom soha.
Persze végül is csak magamra
gondoltam. Kit érdekel, hogy mára
kinek lett az asszonya.

Közben a lakók mindent elpakoltak,
a fészbúkon nem volt már
senki sem jelen.
Az ajtóban állva néztem, ahogy halottak
élnek. Jó életet.
Na persze nem velem.

Holnap kelni kellett, de akkor ez
nem érdekelt,
inkább a plafont néztem hajnalig.
Kiírtam magamból sértést, sértetteket,
és felnevettem:
összegezd, ha volt ma mit.

Szólj hozzá!


2019.03.13. 21:22 KálmánG

Négyharminckor - Az FBJB Experiment közreműködésével 2017

2017-es felvétel a Trafikból, vagyis az egykori Tilos az Á-ból. A Négyharminckor című 2014-es szöveget (megjelenés 2015 március, Kalligram) az FBJB Experiment kíséri.

Szólj hozzá!


2019.02.17. 20:26 KálmánG

Elrendeződni milyen - Szifonline, tárca

Elrendeződni milyen

Valamikor hattizenötkor értünk a reptérre, ahol az ellenőrző pontoknál csak annyit láttak belőlem, hogy hatméteres, ívelt dobással górom a táskámat a röntgenszalagra és üvöltve rohanok át a detektoros kapun, hogy hagyjanak békén, elkések, majd pedig csípőre fogott gatyában, az övemet a nyakamba vetve, kikötött cipővel rohantam át a tranziton, feldúlt ruházatban, kerülgetve a duty freeben vásároló, kijelzőket bámuló utazókat. A gépen már nem is köszöntöttek szokás szerint, kábé 180 ember nézett rosszalló tekintettel, miközben a nadrágomat balkézzel tartva magamon megtaláltam a helyemet, és a kapitány azzal a hanghordozással mondta be a naakkorindulunkot, hogy érezni lehetett benne a mögöttes tartalmat, miszerint ez a paraszt is megérkezett végre.

Havi tárca, Szifonline

ef382447-4cda-4c44-86fb-d7d22a6b05e7.jpeg

Visszarendeződtem a szokásos mederbe. Vízivárosban vagyok, mint mindig, ha nem muszáj mindenképpen kimozdulni. Vasárnap, Víziváros ilyenkor halott, alig tapintható ki a pulzusa, olyan nyugodt. Céltalanul bolyongtam, míg nekifogtam az írásnak, zárva vannak a szokásos helyszínek, a vízivárosiak otthon pihenik ki a hétvégét, még a központi ellátó Csücsök is sötéten hallgat a boltrácsok mögött.

Az embert előbb-utóbb azért csak utoléri a rendezettség. És ebben van tulajdonképpen valami végtelenül nyugtalanító. Mint egy buborék, ott ül az ember tüdejében, mert ha elég sokáig gyakorlod a sodródást, fel vagy rá készülve, hogy a rendezettség, valahogy mindig átmeneti, nem alapállapot, hanem kitérő, és higgadtan, rezignáltan fel vagy készülve arra is, ha mégis távozna.

Szólj hozzá!


2019.01.21. 12:12 KálmánG

Aegon Művészeti Díj jelölések

Janega Kornél az Aegon Művészeti Díj jelöltjei között.

kepernyofoto_2019-01-21_12_11_30.png

Szólj hozzá!


2019.01.16. 15:39 KálmánG

Árnyékugrás - Janega Kornélról a Kortársonline-on

KÁLMÁN GÁBOR: JANEGA KORNÉL SZÉP ÉLETE
GYARMATHY HEDVIG
2019 // 01. 08
Kereszt alakban összeszegezett karók, rájuk aggatott ruhadarabok. Lelketlen test, amelyet körbevesz a korhadó fa enyészetszaga. Madárijesztő. Ha kalapot csapunk rá, egészen fessé válik, és a távolból úgy fest, mint a kukoricás közepén tévelygő vándor. Janega Kornél is lehetne.

 

Mire rámerednénk Janega Kornél zakóba bújtatott ágkezeire, már csak léptei nyomát láthatnánk. Azokat a nyomokat, amelyekben a megkezdhetetlen élet, az otthontalanság, a szorító magány és a soha el nem múló apahiány emlékének árnyai lebegnek. Ezekről az árnyakról mesél Kálmán Gábor Janega Kornél szép élete című regényében, amely a szerző harmadik köteteként 2018-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában.

Szólj hozzá!


2019.01.10. 06:24 KálmánG

Jégbordák, hóhegyek és nehéz fazékfedő az ég - Szifonline tárca

Havi tárca a Szifonline-on.

Amikor már mindenemet rázta a hideg, egyre lassabban mozogtam, minden lépésért komoly erőfeszítéseket kellett tennem, mintha a szöveteimet átjáró folyadékot, a sejtek közti vizet már szépen lefagyasztotta volna az éjszaka. Bevonszoltam magam egy gyorsétterembe – akkor már a központban jártam, ahol volt forgalom az utakon és működtek még a boltok. Szerencsére az épületek alaposan fel vannak fűtve, hamar átmelegszik az ember. Útbaigazítást kértem, majd mikor tovább indultam, rám szóltak, hogy ne legyek bolond és taxit hívtak nekem. Hajnalban értem a hostelbe. Kéken villogott a konyhai neon, üres volt a társalgószoba.

fullsizeoutput_151d.jpeg

„Fölnéz figyel a képzelet,
káprázik, Istenre lát.
Féltében ő gondol ilyet,
rettegő, rossz éjszakát.
A magány szívig ér; pedig
szerelem ideje van.
Aki él, ölelkezik, -
Itt csak én gyötröm magam.”

(Ratkó József)

Jó hat óra repülés után érkeztem meg Kazahsztánba. A Nurszultan Nazarbayev reptéren, amit az 1990 óta regnáló elnökükről neveztek el, gyér volt a forgalom. Késő este volt. Hullafáradt voltam, kapkodtam a fejem, a cirill betűk, a reptéri neonfények, a ropogó orosz hangfoszlányok kereszttüzében még szédülve az utazástól, amit félálomban töltöttem. Csak valahol Ázsia fölött repülve tértem magamhoz tíz-húsz percekre, néztem a horizont alá bukó napot, a városok fényfoltjait a rázkódó gép alatti mélyben. December közepén jártunk, üvöltöttek a karácsonyi dalok mindenhonnan, minden létező csatornán, tévén, rádión, magnón, reptéri hangosbemondókból. Miért Kazahsztán? Az előző és ezt követő időszakban is utaztam. Részben munkaügyek, valamint főleg anyaggyűjtés miatt, ami hát az íráshoz kell, szintén munka.

Szólj hozzá!


2019.01.06. 06:45 KálmánG

Hét perc - A Csillagszálló decemberi lapszámából

47688751_2098685290152374_5733509168082452480_n.jpgHét perc

Csillagszálló, 2018/12 - tematikus lapszám: születés, újjászületés

– Ne aggódjál, reggelre újjá fogok születni – próbálta jó hangosan mondani Zsibi, hogy meggyőző legyen, bár az egész mondat inkább valamiféle elhaló krákogás lett, mintha egy hónapok óta makacsul elhúzódó torokhurut gennycsomója gurgulázna önfeledt bukfencezéssel mindeközben a torkában, amit illemből próbál lent tartani, hogy mégse pont most köpje a sterilfehér, ünnepien tiszta hóra, persze azt nem tudhatta, hogy reggelre dehogy születik újjá, sőt, vagyis hát hit kérdése végül is, mert Zsibi reggelre halálra fagyott.


Ahogy beszélt, az alsó állkapcsa folyamatosan ki-kilengett előrefelé, a nyelvtövében feltoluló gennyel küszködve, a szavak végén minden alkalommal nyelt is egyet, közben buborékosan sípolt a torka és egyre magasabb tónusokba váltott a hangja, ahogy már hónapok óta minden alkalommal, ha egy mondat végére ért. Ilyenkor legalább fél hangot emelkedett az orgánuma, a sok rezgés, zsongás, buborékolás miatt egészen túlvilági lett a beszéde, mintha már a másik oldalról szólna vissza, kicsit ekhósan, teátrálisan.

Szólj hozzá!


2019.01.06. 06:36 KálmánG

A regényíró és az apahalál

kalman-g_janega_kornel_cover.jpgLakatos Krisztina kritikája Janega Kornélról az ujszo.com-on.

Fogadjuk el életrajzi bizonyosságként, hogy Kálmán Gábor 1982-ben született Érsekújvárban, Budapesten él. Nova című regénye 2011-ben jelent meg a Kalligramnál – és hangos siker lett, a szerző elnyerte vele a legjobb elsőkötetesnek járó Bródy Sándor-díjat. Második regénye, A temetés 2016-ban jött ki, igen tisztes kritikai visszhanggal. Idén pedig kézbe vehettük a harmadik könyvét, a Janega Kornél szép életét

Szólj hozzá!


2019.01.03. 18:05 KálmánG

Szifonline tárca - Not in Kansas anymore

Not in Kansas anymore - Szifonline

Csontig érő, -18 fokos hideg fogadott, de csak azért annyi, mert este értem oda. Ez késő éjjel lezuhant -30 fokra. Kazahsztánban a hideg egész más fogalom mint idehaza. Az a hideg felfal, átitat, szívig ér. Hideg, mint a pokolban. Az emberek, ha tehetik, nem mászkálnak az utcán, ha látják, hogy el vagy tévedve, betuszkolnak egy kocsiba és hazavisznek, vagy taxit hívnak. Volt, hogy kettő darab kucsmás, zord tekintetű kazah mögött ücsörögtem egy sötétített ablakú fekete merciben.

ke_pernyo_foto_2019-01-05_9_58_54.png

"Egy csigahéjban ellaknám és végtelen birodalom királyának képzelném magam, csak ne volnának rossz álmaim"

Hamlet

 

Most csak zanzásítva, később részletesen:

 

szünetet tartunk a nullás években. Nemrég, nincs rá jobb szó, bediliztem. Azt mondják, hétévente lecserélődnek az ember sejtjei, a teljes szervezete, lefolynak a kádvízzel, elfújja őket a szél, a bőrünket, a tüdőnket, satöbbi. Tizenkilenc éves korom óta csak a munkának éltem, ennek rendeltem alá mindent, a magánéletet, az irodalmat, sztahanovista módon, munkaholistaként és még egy egyetemet is elvégeztem közben, és valahogy, ki tudja már hogyan, az éjszakákban volt időm regényeket is írni. Ez tehát tizenhét év esetében kétszeri lecserélődés, akárhogy is nézzük. Ezt egy darabig lehet csinálni, de aztán a szervezeted tiltakozni kezd, és valahol az emberélet útjának felén végleg megőrül, és arra kér, hogy csinálj az életeddel valami logikátlan baromságot, akármit, csak szakadj ki ebből, lépj egyet valamerre.

Szólj hozzá!


2018.12.21. 06:06 KálmánG

Egy válás és az új kabátok

A Tekintet felkérésére készült. Idén harminc éves a folyóirat. Ebből az alkalomból arra kértek írókat, hogy írjanak olyan szöveget, amelyben szerepel a tekintet szó.

ke_pernyo_foto_2019-01-06_6_13_05.png

Három évig tartott. 

Nem lettem közben okosabb. Nem kamatoztattam a felgyűlt tapasztalatokat a következő kapcsolatomban, gondoltam, van, aki nem változik.

A három év nem is a hivatalos ügymenet volt. Az gyorsan ment. Kaptunk időpontot, egy taláros nő kattintgatott érdektelenül egy 1970-ből ottragadt, lapos kazettásmagnót. Azt a fakóbarna típust. Széles gombjai voltak a legelején, aztán következett a fektetett kazetta, amin valaha, ki hinné ma, a kilencvenes években, sztárok publikáltak.

Szólj hozzá!


2018.12.20. 09:47 KálmánG

Könyvesblog - 2018 legjobb könyvei

Janega Kornél szép élete a Könyvesblog 2018-as világirodalmi listáján

"Észak-Szlovákiától a Vízivárosig követjük Janega Kornél életét, ami a címmel ellentétben nyilván egyáltalán nem szép, hanem magányos, szorongásokkal és hiányokkal teli. Az otthontalanságot mindenféle helyzetben meg lehet élni, Kálmán Gábor regényének főhőse pedig egyáltalán nem találja a helyét, pedig látszólag minden okés volt a szerelemtől a feleségen át a lakásáig vagy munkájáig. Valójában közel negyvenéves korára az apja hiányával folyamatosan küzdő Janega rájön, hogy eredménytelenül telt az élete, és ahogy megjegyzi: „Inkább csak várakozással telt, a legrosszabb dolgokra való felkészüléssel”. Bizonyos nézőpontból még generációs könyvként is olvashatjuk. Ha 2018-ban valaki egy nagyon szomorú és szinte remény nélküli történettel akarja agyonütni magát, akkor a Janega Kornél szép életével biztosra mehet, mert Kálmán Gábor mind az idegenséget, mind a harmincasok céltalanságát és megfeneklettségét magas színvonalon írja meg."

ke_pernyo_foto_2019-01-05_9_41_35.png

Szólj hozzá!


2018.12.01. 12:03 KálmánG

Szépirodalmi fogyelő, Janega Kornél

szif1.jpg

Szólj hozzá!


2018.11.17. 13:11 KálmánG

A vásárlók és a halottak

A központ új volt és csillivilli, az öregúr kopottas és ráncos. Régivágású, molyszagú, késő-kádárkori öltöny volt rajta, az a barnaszínű, kissé trapéz típus. Nehezen ért át a körajtón, mert az gyorsabban forgott, mint ahogy ő totyogott, meg is akadt az automataérzékelős bejárat a forgásban, ahogy szokott ilyenkor, egy hangos-fémes kattanással. De nemcsak egy pillanatra akadt meg, hanem be is zárta a két szárnylap közötti térbe az öreget, a középen vitrinekbe helyezett porcelánkészlet mellé, amit aznap raktak ki reklámként a Háztartásiék.

10398682_302057569996731_9073644231856471728_n.jpg
 

Kálmán Gábor 1982-ben született Érsekújváron. Bródy Sándor-díjas író. Legutóbbi kötete Janega Kornél szép élete címmel a Kalligram Kiadónál látott napvilágot 2018-ban.

A nullás években valamikor, a Rózsadombon egy bevásárlóközpontba egy öregúr totyogott be a körbemozgó bejárati ajtón, börleszkszerűen esetlenkedve.

A központ új volt és csillivilli, az öregúr kopottas és ráncos. Régivágású, molyszagú, késő-kádárkori öltöny volt rajta, az a barnaszínű, kissé trapéz típus. Nehezen ért át a körajtón, mert az gyorsabban forgott, mint ahogy ő totyogott, meg is akadt az automataérzékelős bejárat a forgásban, ahogy szokott ilyenkor, egy hangos-fémes kattanással. De nemcsak egy pillanatra akadt meg, hanem be is zárta a két szárnylap közötti térbe az öreget, a középen vitrinekbe helyezett porcelánkészlet mellé, amit aznap raktak ki reklámként a Háztartásiék.

Tanácstalanul ácsorgott odabent, egész addig, amíg Biztonságos Imi ki nem szabadította az egyenruhája övén lógó kulccsal. Biztonságos Imi a központ hierarchiájának harmadik szintjén állt, a többi Biztonságossal. Az igazi neve nem ez volt, mert a központok zárt terében dolgozók elvesztik igazi nevüket, mint a kolostorokban élő szerzetesek, és új keresztségben új nevet kapnak a szerint, amit csinálnak vagy árulnak, a valódit senki nem ismeri, egy idő után ők maguk is csak így mutatkoznak be.

A hierarchia legtetején Irodistáék álltak, ők voltak a legfelső szinten, ők irányítottak mindent. Gondolhatnánk, hogy a második szint máris a Biztonságos-család. De nem.

A második szinten Kukás Józsi állt.

Szólj hozzá!