Teljes szöveg: Élet és Irodalom »»»

Az önéletrajz darabkái a könyv számos írásában visszaköszönnek, lett légyen szó a gyermekkorból kilépve a határontúliság élményének kizárólag Budapesten beszerezhető benyomásairól, az egyetemről és a munkába állásról, utazásokról, továbbá olyan privát, éppen ezért irodalomba kívánkozó eseményekről, mint például a válás. Vagy éppenséggel Vízivárosról, ahol egyébként e sorok szerzője rendszeresen szokta e kötet íróját látni, úgyhogy már csak evégett is tanúsíthatja a tárcák hitelességét.

“Ha Ázsiában megkérsz valakit valamire: megoldja. Ha Afrikában megkérsz valakit valamire, hív másik nyolc embert és együtt oldják meg. Izlandon meg eleve meg van oldva, csak ne kelljen feleslegesen beszélni.“ - A világ legvidámabb embere.

kalmangabor.blog.hu kezdőlap – teljes nézet

Facebook - szerzői oldal

ARM 2020 »»»

Gábor Kálmán was born in Nové Zámky/Érsekújvár in Slovakia in 1982 and has lived in Budapest since his high school years. He received the Sándor Bródy Award for the best new book of the year for Nova (2011), a novel developing the epic of the Slovak countryside. The author calls his next book – A temetés (The Funeral, 2016) – an “incomplete historical novel”. Over the course of three days, the protagonist, whose life’s story remains unclear for most of the book, is travelling by train for a funeral. The reader follows him as he walks through the entire train, meeting bizarre fellow travellers and reminiscing about his life and the lives of his ancestors. Kálmán’s recent novel, Janega Kornél szép élete (The Wonderful Life of Kornel Janega , 2018), describes the experience of growing up without a father and a motherland, and of looking for a home. 

MAČ 2020 »»»

Narozen 1982 na Slovensku v Nových Zámcích, od gymnaziálních let žije v Budapešti. Za prózu Nova (2011), v povídkách zde z různých úhlů pohledu rozvíjí mýtus slovenské vesnice, získal cenu Sándora Bródyho za nejlepší debut roku. Svou další knihu, A temetés (Pohřeb, 2016), vymezuje sám autor jako „nekompletní generační román“. Hlavní hrdina, jehož životní osudy zůstávají dlouho nejasné, zde tři dny cestuje vlakem na pohřeb. Spolu s ním čtenář postupně objevuje celý vlak, poznává bizarní cestující a do vyprávění pronikají hrdinovy vzpomínky ze života i života jeho předků. Jiný Kálmánův román, Janega Kornél szép élete (Hezký život Kornéla Janegy, 2018), pojednává zkušenost dospívání bez otce a vlasti a hledání domova.

A semmi vízivárosi peremén »»»

Jól megkomponált üresség. Céltudatosan, kimondottan a semmiről, a történő semmiről, a nem történik semmiről – harminchét tárcán át. Hangulatos? Részben. Élvezetes? Részben.

A három regény után tárcanovella-gyűjteménnyel jelentkező Kálmán Gábor több érdekes prózakísérletet is végrehajt az új kötetével. Egyfelől a kisepikai formátumok mozaikszerűségéből épít fel egy látszat-nagyelbeszélést. És ugyan a tárcák olvasási sorrendje akár tetszőleges is lehet, a kirakó mégis a lineáris olvasást preferálja leginkább, mind a belső utalási, hivatkozási, ismétlődési rendszere, mind a tartalmi-tematikai vonalvezetése által. Másfelől törekvés látszik a semmi történésének, állapotának feltérképezésére, alakformálódási felvillantására az írás, a nyelv keretei között és által, legyen az külső vagy belső mozdulatlanság, érzés vagy a mozgása ellenére is semmisnek ítélt történés.

Authors' Reading Month Měsíc autorského čtení
Bár alapvetően a polkorrektség mintaszobra volnék, itt azt hiszem nem sikerült nem megsértenem a kőfaragókat. Mindenesetre az ARM nemzetközi irodalmi fesztivál szervezőinek kérdése ebben a videóban az volt, előfordult-e már, hogy mikor elolvassa maga után a szöveget, talál benne valamit, amire nem számított, ami mintha nem is az Ön fejéből származna. A több helyszínes felolvasássorozat első fordulója július 6-án és 7-én Brnoban és Ostravában lesz. Vélhetően nemsokára elérhető lesz az esszé is, amit Magyarországról úgy általában (itt csuklottam amúgy egyet, korábban írtam is erről) kellett írnia még év elején a meghívottaknak.
#authorsreadingmonth #kálmángábor #aviláglegvidámabbembere #nova #atemetés #janegakornélszépélete
https://youtu.be/B6FQrRM0BjE

Authors' Reading Month - avagy Měsíc autorského čtení. Idén 31 magyar szerzőt hívtak felolvasni, a cseh szervezők pár hete jártak Budapesten fotózni és forgatni (videó rövidesen). Bár a járványhelyzet miatt az eredeti helyszínek (Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna) egy része online felolvasás mellett döntött, július 6-án és 7-én Brnoban és Ostravában már lesz egy forduló.

Na Měsíc autorského čtení dorazí letos do Brna a Ostravy doufejme všech jednatřicet pozvaných maďarských spisovatelů. S pětadvaceti z nich jsme se před dvěma týdny setkali v improvizovaném studiu v budapešťské galerii Fuga - Budapesti Építészeti Központ, dnes jsem se snad úspěšně prodral veškerým natočeným materiálem a dokončil tak pětadvacet video odpovědí na festivalovou otázku: Když po sobě čtete text, který jste právě napsali, stává se vám, že v něm náhle objevíte něco netušeného (nezáměrného, přesahujícího), co pravděpodobně vůbec není z vaší hlavy? A až budou titulky, snad i porozumím tomu, co jsem týden stříhal a co se mi snaží oním magickým jazykem maďarští literáti vlastně sdělit.

Gabó olvas: A világ legvidámabb embere

Gabó olvas - Facebook
Gabó olbas - blog

A világ legvidámabb embere - Bookline

"Valami, valamikor visszafordíthatatlanul megtörtént, valami lényeges."

Az elmúlt hétvégét Kálmán Gáborral töltöttem. Régen volt ilyen "flow élményem" az olvasott könyv kapcsán. Ha igazán rövid lennék, csupán annyit mondanék: miután elolvastam az elmúlt tíz év tárcáiból összeállított válogatást, azonnal megszereztem és olvastam tovább az író előző két kötetét. Elmerültem Kálmán Gábor univerzumában. Nem ez volt az első találkozásom a szerzővel, de most értek össze a szálak. Pár éve ott voltam az első könyvének (Nova) szegedi bemutatóján, ahol Kőrösi Zoltán beszélgetett vele és Jászberényi Sándorral. Ez több okból is egy emlékezetes Kalligram-est volt. Akkor bevallom Jászberényi izgalmasabbnak tűnt számomra, az ő könyvével tértem haza. Kálmán Gábor A temetés című második könyvét a moly szépirodalmi zsűrizés során olvastam. Sűrű, erős atmoszférájú szöveg, nyomasztó történet az apa nélküli élet, annak fájó hiánya elevenedik meg a múlt képeivel.

A legújabb, negyedik könyve A világ legvidámabb embere címet viseli, alig néhány hete került a boltokba. Pengeéles képek a szocreál hangulatról, gyerekkor, diákévek, építészetről, életről és halálról. Ezek is erős, tömör novellák. A tíz év terméséből válogatott és felfűzött írások egy kisregénnyé állnak össze. Kerek egész történetet kapunk, ahol főhősünk maga a szerző. Ez pontosan így jó, kellő ironiával megírt novellák ezek. Számtalan általam is megélt, ismerős élethelyzettel. Ritkán fordul elő, hogy olvasás közben kedvencelek egy könyvet. Most megtörtént.

Jégbordák, hóhegyek, és nehéz fazékfedő az ég - részlet a Litera.hu-n A világ legvidámabb emberéből »»»»

Libri-Bookline »»»»

A könyvek legyenek mindig ugyanott, ugyanabban a sorrendben, amit megszoktam, különben keresgélnem kell. A kulcs, ugyanott legyen, ahova mindig leteszem, mert ha nem, nem találom és nem jutok ki a lakásból. A sarki bolt ne zárjon be. A kedvenc kávézóm maradjon ott örökre.

kalmangabor.blog.hu kezdőlap – teljes nézet

Szifonline, havitárca »»»

Végre, elment a nap, esik az eső és felhős az ég, leszakadt az agyamról a tompa kábulat, ami folyton rátelepszik, ha egy pillanatra is napfény ér, ez tehát azt jelenti, hogy le tudok ülni a gép elé és el tudok kezdeni tárcát írni.

Odakint is mintha kicsit enyhült volna a mai napra átmenetileg az a pánikszerű élethabzsolás, ami rászakadt a városra az elmúlt héten. Hónapokig hallgattuk a sok bölcsességet, hogy a világnak le kell lassítania, át kell gondolnunk mindent, újra kell terveznünk, mert az emberiség, a bolygó bele fog pusztulni. Ismerősök százai posztolták a végtelenül megrázó zenével aláfestett nagy összegzéseket. Hogy majd nem folytathatjuk onnan, ahol abbahagytuk.

Hát, ahogy így kinézek az ablakon, csak rosszabb lett.

Két hónapnyi élvezet- és fogyasztásmegvonást akar egyszerre bepótolni mindenki. Tömve a teraszok, türelmetlen, önző emberek akarják azt tízszer annyira, amit előtte. A kerékpárosok még ingerültebben kerékpárosok, a fagylaltmániások még jobban fagylaltmániások, mindenki mindent egyszerre akar.

Az jutott eszembe, hogy az egész olyan, mintha valaki tíz év cölibátust akarna behozni egyetlen éjszaka alatt.

Két hónapig ült otthon az ország. Be kell vallanom, kifejezetten örültem ennek az időszaknak. Nem mondom, nálam is voltak mélypontok, de alapvetően azért nem bántam, hogy a lakásomban lehetek és kialakíthatok egy egyszerű rendszert az életemben.

A rendszereket szeretem, az állandóságot.

Litera »»»

Teljes félreértésnek találom, hogy a melankóliát, ne adj isten depressziót kapásból ördögtől valónak tekintsük. Legalább annyi fontos-hasznos eredményre jutottak a világtörténelemben a borongásra hajlamos emberek, mint a pozitív, életörömtől kirobbanók. – Kálmán Gábort A világ legvidámabb embere című tárcakötetéről Bonivárt Ágnes kérdezte.

Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy egy szöveget szerinted úgy lehet olvasni, ahogyan az íródott. A világ legvidámabb embere hosszú évek munkájának válogatása, hogyan érdemes ez esetben befogadni az írásokat?

Tárcakötetről van szó, sok évig írt szövegek gyűjteményéről. Ennek megfelelően nagy ugrások lehetnek az olvasó számára, tehát a koncepció nem olyan szigorú, mint egy regény esetében, ahol van egy elképzelés és a végére kikötünk valahol. Ugyanakkor lehet benne kalandozni, az olvasónak is nagyobb a tere.

Gabó olvas - interjú

Gabó olvas - Facebook
Gabó olvas - blog

Könyvek - Bookline

"Az ember soha nem felnőtt eléggé ahhoz, hogy mindenre fel legyen készülve."

Amikor néhány hete elolvastam a frissen megjelent A világ legvidámabb embere című kötetét, valami olyat éreztem: igen, tudom hogy ezek Kálmán Gábor történetei, mégis valahol az enyémek is. Ez eléggé meglepett, ritkán éreztem ilyet, ami arra ösztönzött, hogy az előző könyveit is beszereztem és elolvastam. Olyan pazar mondatok, hasonlatok és képek villantak fel a kisregényben, ami mélyen érintett, ott voltak ezek a tapasztalatok az én saját életemben is. Adott volt a lehetőség, és megkerestem a szerzőt egy kötetlen beszélgetésre. Íme a négy regény esszenciája, a gyerekkor emlékei, az íróvá válás folyamata, barátság és utazások, azaz maga az élet Kálmán Gábortól.

Ekultura. hu - A világ legvidámabb embere

A világ legvidámabb embere - Bookline

„Tárcát általában megrendelésre és határidőre ír az ember” (nemcsak én állítom ezt az evidenciát, hanem Kálmán Gábor is a nemrég megjelent könyvében), ráadásul gyakran valamilyen céllal vagy valamilyen alkalomra. A világ legvidámabb embere tárcái azonban nem ilyenek, itt nincsenek célok, nincsenek okok, nincsenek hátsó szándékok. Viszont, ha nincs se cél, se ok, se hátsó szándék, akkor mi maradhat? Hát az, aki írta őket. Na, ebben baromi erős ez a kötet: a folyamatosan, több év alatt megírt tárcák roppant plasztikusan rajzolják meg egy harmincas éveiben járó, felvidéki származású, jobbára melankolikus hangulatú fiatalember életét, ami – persze az általa elmondottak univerzalitásának is hála – bizonyos értelemben az egész korosztályának (korosztályomnak) is egyfajta lenyomata.

Megkérdeztük a „karanténban” Kálmán Gábort - Bárkaonline»»»

Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?

Nem volt bennem olyan gondolat, hogy mást kellene olvasnom, mint amik tervben vannak, vagy amiket úgy általában szoktam. Vannak olvasmányok, amelyeket a kezem ügyében tartok az íróasztalomon és annak környékén, ezek jelenleg is ott vannak, például Parti Nagy Lajos Grafitnesz, Faludy György összes, Kormos István Szegény Yorick, csak hogy találomra mondjak pár címet. Amúgy, később, ahogy haladtunk befelé a karanténos-vákuumos depresszióba (mások, ahogy figyeltem, leginkább így élték meg) nálam is előkerültek az ehhez illő olvasmányok, de nem is a karantén miatt, hanem mert a szorongásos időszakokat egy dologgal lehet megúszni szerintem: még több szorongással, „lássuk, uramisten, mire megyünk ketten” alapon. Így aztán böngészgettem az itthoni könyvtáramból a Balassi Kiadó-féle boszorkányperek jegyzőkönyveit, Bornemisza Péter 1578-as Ördögi kísértetekjét és például Pesti György 1547-es Haláltáncénekét, ami, mondjuk, a járványhelyzet miatt jutott eszembe, de már 2008-ban írtam róla, kiscsikó koromban itt.

Ugyanakkor persze szorongáshoz még a groteszk humor dukál: világvégéhez mindig jó ennazikszedikenedik alkalommal elolvasni Douglas Adams ötkötetes regényfolyamát (Galaxis útikalauz stopposoknak), azon belül is a Vendéglő a világ végén a személyes kedvencem.

Gabó olvas - Facebook
Gabó olvas - blog

Janega Kornél - Bookline

Kálmán Gábor harmadik regénye valószínűleg számtalan valós élettapasztalaton alapul. Az apa nélkül felnövekvő fiú önterápiája remekül működik, erős, tiszta szövege kifejező és átélhetően valós. Sajnálatosan én magam is több ilyen pillanatnak voltam tanúja életem alakulásában, amikre nem voltam ráhatással. Ezek az élet írta novellák egy kerek kisregényt adnak a végére. Fanyar, groteszk humora lendületes és szép mondatai megkapóan őszinte lelki vívódásai nem a nemzedéki ellentétekről, inkább annak hiányáról szólnak.

A beilleszkedés, helykeresés mindig hordoz magában váratlan és izgalmas pillanatokat. Ami kissé meglepett, hogy anya is csak a háttérben, elvétve tűnik fel néhány félmondatban. Főhősünk Kornél, a regény egyes szám első személyű elbeszélője. Már az első novella is az éppen elhalt nevelőapáról szól. A bonyodalom egy talált pisztoly körül forog. A groteszk humor talán itt működik legerősebben. Janega Kornél élete nem igazán szép, de az övé. Már a cím is egy irónikus utalás Krúdy Rezeda Kázmérjára. Kornél a felvidéki szocreál kisvárosból kerül Budapestre, annak is Víziváros részében talál meghatározóan biztos hátteret új életének. Döbbenetesen eleven, pontos képet kapunk a nyolcvanas évek szürke szocialista világáról. Ez egy biztonságos menedék neki, ahol önmaga lehet. A válása és egy azt követő hosszabb, ígéretesen induló kapcsolat után van éppen. Lelkileg elég labilis, bár igyekszik magát jól érzeni a bőrében.

kalmangabor.blog.hu kezdőlap – teljes nézet

Na, szóval. Megérkezett a nyomdából az új könyv, A világ legvidámabb embere, ebben a pillanatban kaptam kézhez.

Ahogy korábban írtam, az íróskodósdi egyik igazán tettenérhető pillanata, amikor az összefűzött lapokat kézbe veszi az ember. Ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy az írás kötéltánc védőháló nélkül, és semmi köze ahhoz, hogy az ember ezzel kel és fekszik, hogy amúgy nulla garancia nincs arra, hogy az egésznek egyáltalán van-e értelme, mert lehet, hogy most nincs, de száz év múlva lesz, de megeshet fordítva, hogy most dübörög, száz év múlva meg kuka az ember és az összes nyűgöcskéje, amit belerittyentett egy-egy könyvbe.

Ez csak egy fizikailag is számonkérhető pillanat: megvan a könyv, itt van a kezemben. Az más kérdés, hogy utána fel is rakod a polcra és megy tovább az élet, de legalább megvolt ez a pillanat.

A világ legvidámabb embere tárcakötet. Válogatás az elmúlt tíz év publicisztikájából, tárcanovellák füzére, annál kicsit mégiscsak több.

Azt hiszem, sikerült egy feszes, novellaregényként is olvasható kötetet összerakni. Eredetileg, amikor bő egy éve kitaláltam, hogy szeretném ezeknek a szövegeknek egy válogatott verzióját kötetben látni, ennyi volt a célom, legyenek összefűzve. Időközben kiderült, hogy ennél fontosabb az anyag.

Valamikor 2009-ben írtam először tárcát, amikor már dolgoztam az első regényemen, a Nován. Ezek a szövegek végigkísérték A temetés, a Janega Kornél szép élete születését is, illetve, persze az egész elmúlt tíz évet, és minden szir-szart ez idő alatt, jó kis könyékig merengésben dagonyázó stílusban.

Természetesen összefésült, újragondolt, megszerkesztett változatban kerültek, újrasorrendezve, mégis az időrendet is figyelembe véve a könyvbe, a kötet záró darabjai 2019-ben készültek.

Infók, megrendelhető:
Írók Boltja

Bookline webáruház »»»
Libri Könyvesboltok»»»

Teljes borító, egyebek»»»

#kálmángábor #kalligram #tárca #tárcanovella #kötet #aviláglegvidámabbembere

Libri »»»

Bookline »»»

Tennyson, Alfred Lord: Ulysses, Szabó Lőrinc fordítása - felolvasás

#ezekethármanegyüttsosemlátni Baromira gyorsan megy az idő, de állítólag már hetedik alkalommal jöttünk volna össze egykori gimnáziumi tanárunk, Zoltán Bárdos szervezésében felolvasni és egyebek Babiczky Tibor és Simon Márton társaságában. Ugyanabban a gimnáziumban végeztünk három egymást követő évfolyamban, mégis, ezeket az alkalmakat kivéve talán még soha nem ültünk mindhárman egy asztalnál. Ahogy három éve, idén is a Nyitott Műhelyben lett volna, ezt persze a helyzetre való tekintettel lemondtuk, de Zoltán kérésére mindhárman készítettünk egy rövid felolvasást. Lentebb a videó.
https://youtu.be/xJ6ltGXkccI
A szövegek pedig itt olvashatók:
https://kalmangabor.blog.hu/2020/01/14/valtottak_a_muszakot
https://kalmangabor.blog.hu/2019/11/23/lassan_530
https://kalmangabor.blog.hu/2019/03/15/keso_nyar
Az Élet és Irodalom hozta mindhármat.

Az aljasság mértana  
(A szifonline szünetelése után újraindul a #havitárca. A szöveg 2019 oktoberében született.)

Szifonline, havitárca >>>>

Előző részek >>>>

Ma új lappal indulunk, mert sok idő után lezártam tíz év munkáját két kötetben. Egy verses- és egy tárcakötet. Ma leadom a kiadómnak a szövegeket, kieresztettem a kezemből és szerkesztők martalékává teszem, tegyenek vele belátásuk szerint, az én munkám itt tulajdonképpen véget ért.

Érdekes módon, ilyenkor megkönnyebbülni kellene, a mű kész, az alkotó pihen, mégis, jó sok minden van most a fejemben, szóval, hosszú és szövevényes lesz ez a szöveg, de igyekszem mederben tartani majd. Bár elindulni egy szálon és visszatalálni, kikerekíteni a végére, az soha nem olyan könnyű.

Rapli, a kiskutyám itt szuszogott a fejem alá hajtott jobb karomon pihentetve a fejét ma reggel, mint mindig, amikor megengedem neki, hogy feljöjjön. Ilyenkor, általában, teljesen kiütve alszik, mint egy ember, ébresztgetni kell, ha indulnék, ő meg morran egyet és a másik oldalára fordul. Az ébresztőórámra ugyanígy reagál, nyüsszenteni, vagy morrani szokott egyet felé.

Ma reggel, mégsem kiütve aludt, hanem csak nyitott szemmel pihentette a fejét, hosszú, hosszú perceken keresztül, lehetett úgy egy óra is, merengve nézte a szemközti falat, majd egyszerre csak vett egy nagyon-nagyon mély levegőt, és hosszan, több adagra osztva fújta ki, mint aki egy nagyobb mélázás végére érve átgondolta tulajdonképpen az egész életét.