“Nem tudom, a hasznos kísérteteim miért kérték, hogy nézzem meg ezt az elhagyatott, világvégi helyszínt. Nem tudom, miért másztam meg azokat a sziklatömböket és álltam egy órát mellkasommal nekifeszülve az északi légnyomásnak, meg-megroggyanó térdekkel egyensúlyozva a haragos szélben, nézve a véletlenül tiszta időben fémkéken villogó óceánt, nem tudom, a kísérteteim miért vittek oda.
De megnéztem, és most csendben vannak, oldalt ülnek a sarokban, és másfelé néznek, nem felém. A konténerház falán túlra bámulnak, az időszámítás előtti csend legmélye felé, hallgatják a falakban, bádoglemezeken sípoló haragos szelet. Kifelé néznek, a felhővel borított sarkvidéki, ősidőkből feltörő, kátránysötét éjszakába.”
A teljes szöveg és a képgaléria a Jelenkor oldalán látható, link:
Tárca és fotógaléria, Jelenkor »»»»
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.