A keleti part, ősszel, még talán az utolsó napok egyikén, mikor értelmezhető magasságba emelkedett a nap és derült volt az idő. Most, két-három héttel később, legalábbis Felföld tövében már igazából nem látni a járását, a hegyek mögött szépen laposan körbemegy, így hát van ugyan fény, úgy hat órányi, bár a napot már alig látni.

Szóval a keleti part. Mindig van egy még eldugottabb szeglete a világnak. Hatalmas, üres terek, jeges, elhagyatott utak és farmok elszórt magánya a sziklás-havas hegyek között. Természetesen csontig érő, dermesztő hidegben, derült idő ide, derült idő oda. Szemben az Északi-Atlanti óceán, jobbra-balra sziklás hegyek, hátrafelé a Felföld és a gleccserek. Ha sós a szél, az óceán felől érkezik, ha dermesztő és jeges, a gleccserek felől.

Az összes képhez kattints a tovább gombra.