17 vers a 2007-2022 időszakból, valamint 47 (ebből 44 Izlandon készült) fotó.

Arccal földnek, kifordult karokkal elfekszünk, néma rongybabák - versek, válogatás 2007-2022

Régiversek-rovat, Gépház, 2009-es darab.

Kálmán Gábor: Gépház
Szép versek 2010, Magvető kiadó, 2010, Szerk.: Péczely Dóra
(Első megjelenés: Élet és Irodalom, 2009, LIII. évfolyam, 40. szám.)

Gépház

1.

A szobámban ültem, mint rendesen.
Néztem a csendben múló tegnapot.
Nem várt tőlem semmit senki sem:
nem írtak, a telefon is hallgatott.

Grindavík és környéke, a déli, délnyugati csücsökben, a lávafolyam nyomai és maradványai a közeli vulkán 2022-es, 2023-as és 2024 éveleji kitörései után.

Jelenet alkalomhoz illő viseletben a legészakabbi, csak alagutakon megközelíthető települések egyikében. Háttérben az óceán és a települést övező hegyek.

A temetés - emlékeztetett a közös tudat, hogy 8 éve jelent meg. Nem jó a viszonyunk, de a témája sem volt egyszerű, a későbbi Janega Kornél-könyv javított egy kicsit ezen. A borítón a részlet mögött nagyapám szlovák és magyar nyelvű kézirataiból, orvosi jelentéseiből látható montázs. Abból a kéziratanyagból még telne egy regényre, vagy legalább egy súlyosabb regény jókora fejezetére.

Zene Kormos István Vonszolnak piros delfinek versére, sarkvidéki háttérre.

Régi vers, 2014-ből, avagy jó, hogy vége a tízes éveknek és nem jön újra el. A kép értelemszerűen illusztráció, téli éjszaka (este nyolc óra) Izlandon.

Négyharminckor

Négyharminckor, mint mostanában
mindennap, ébredek,
villog a tévében az adásszünetjel,
nem tudom, miért pont négyharminc,
te ötnegyvenötkor keltél,
akkor kezdett a telefonod
lármázni, és ideges voltam
hogy lehet háromnegyed órán át
ébredezni,
szóval négyharminc,

Régi szövegek és vázlatok közül ez a darab is előkerült a napokban. 

Januári délidő a Felföldön.

Az óceán színe áprilisban, több képért tovább gomb.

Április az északi parton és az északi parti szigetek egyikén. (Több képért tovább gomb.)

Régi vers, véletlenül került elő, évekkel ezelőtt befotózva egy még régebbi Kalligram lapszámból.

Sarkvidék nyáron, avagy 15 fokos kánikula és Last Man on Earth élmény augusztusban a sziget belsejében. (Több képhez katt a továbbra lent.)

A 42 betöltése körül, vagyis 23 év vége, 24 év eleje, téli kép, tiszta időben, pont mikor delelt a nap.
Avagy, ahogy A világ legvidámabb emberében lett invokálva a Galaxis útikalauz: "Nincsenek válaszok, csak rosszul feltett kérdések vannak, mint Douglas Adamsnél. – Mi az élet értelme? – 42. – 42? – Igen, de az a baj, hogy rossz a kérdés. – És mi a jó kérdés? – Mennyi hatszor hét…"

Fokozódás, északi fény. A teljes képsorért kattints a tovább gombra.

Két emelet hó alkonyatkor, egy napfelkelte, és fények havas tájon déltájt. A rövid napos pillanatokból, a hajnal és alkonyat szinte egybefolyik. A január állítólag a legnehezebb, bár kifelé indulunk a télből. Ahogy rohamosan vesztettünk napfényes perceket ősszel, úgy szaladnak vissza nemsokára. Addig maradnak a hosszú, félálmos, hibernált téli napok. A szervezet nem tudja, mikor legyen álmos, így jobb híján folyton az. Nincs benne depresszió, pusztán lassúság, feloldhatatlan komótosság és legyűrhetetlen merengési kényszer, bár, persze, alkati kérdés, aki a fénytől boldog, megszenvedheti. Ugyanakkor -20 fokok után jelenleg kellemes -5 körül járhatunk, szinte tavaszinak érződik az idő, az élmény, ha felugrik a hőmérséklet mélyről, hasonló, mint mikor délen hirtelen érkezik a tavasz.

Helyzet, két hóvihar között pár napja. Sík vidéken meglett a nap is újra, helyi időben 13:32-kor a leghosszabb éjszakát követő második napon, vélhetően a legmagasabb helyzetben, ahogy bő egy hónapja nem sikerült látni a hegyek között. És igen, az ott egy fedett terasz. Illetve volt egy akkora északi fény, hogy talán délen is látták. 
Az összes képért kattints a továbbra.

Tél az Északi-Atlanti-óceánon.