Régi vers, véletlenül került elő, évekkel ezelőtt befotózva egy még régebbi Kalligram lapszámból.
Téblábolok és kimért vagyok
És steril vagyok,
mint egy csigaház,
amit kimosott a tenger.
Ez, amúgy, nem is olyan bonyolult,
látod, egyedül is megy.
Téblábolok, tudod, ez így
ülepszik le lassan, így
esik jól nekem,
ha nem vagy itt. Így egyszerű,
most így tűnik természetesnek.
Csupa üresség és
sehová nem tartozás, látod,
milyen férfiatlan vagyok,
csupa lemondás
és elhagyás,
és nézd csak,
te sem vagy benne itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal