Régi vers, 2014-ből, avagy jó, hogy vége a tízes éveknek és nem jön újra el. A kép értelemszerűen illusztráció, téli éjszaka (este nyolc óra) Izlandon.

Négyharminckor

Négyharminckor, mint mostanában
mindennap, ébredek,
villog a tévében az adásszünetjel,
nem tudom, miért pont négyharminc,
te ötnegyvenötkor keltél,
akkor kezdett a telefonod
lármázni, és ideges voltam
hogy lehet háromnegyed órán át
ébredezni,
szóval négyharminc,

és szeretem ezt a négyharmincat,
mert akkor, a villogó háttérre ocsúdva,
körbenézve,
egy percig
fogalmam sincs, hogy mi történt,
négyharminc és négyharmincegy között
nem emlékszem semmire,
az elhúzott ébredéseidre,
az első éjszakára, amikor kértem,
hogy ma ne legyen semmi, mert
annál sokkal fontosabb ez nekem
hogy elkapkodjuk,
nem emlékszem
a furcsa, billegő járásodra, a félelmemre,
hogy majd elhízol öregkorodra, 
hogy szerdán még a sütőről beszéltünk,
hogy kell kettőnknek az a sütő, vegyük meg,
másnap meg egy óra alatt,
összeszedted
azt a pár évnyi holmit, amit hoztál
amikor a szülőktől átköltöztél,
négyharminc és négyharmincegy között
nem emlékszem ezekre,
hogy azt hittem, a köztünk lévő tíz
évet jól áthidaltuk,
hogy ez már olyan végleges,
hogy nincs mit
rajta dolgozni,
hogy miután elmentél ledobtad
azt a pár kilót, amit úgy szerettem rajtad,
hogy sosem mondtam,
de sokszor gondoltam, hogy majd kövéren is
szeretni foglak, nem baj, ha hülyén festünk együtt
az én vékonyságommal,
ilyenkor négyharminckor
nem emlékszem, hogy mennyit nevettem
a horkolásodon,
hogy elfogyóban vannak a furcsa tisztítószerek,
amiket nekem eszembe sem jutna venni,
hogy elnezően néz a szomszéd
és nem kérdez rá a nyilvánvalóra,
ilyenkor négyharminckor
nem emlékszem,
a türelmetlen, vagy épp
hajnalig elnyújtott szeretkezésekre,
nem emlékszem, hogyan estem ki mindebből
egy pillanat alatt,
nem emlékszem
az első, dacos, üreslakásos éjszakára,
hogy jólvanakkor menjél el,
hogy már másnap jött ez a
mindennapi, 
négyharmincas ébredés,
ilyenkor, négyharminckor 
minden rendben van,
naponta egy percre
töretlenek a dolgok,
majd minden eszembejut,
és arra gondolok, hogy biztos
azt hiszed, jól elvitted, kiirtottad magad innen,

pedig csak ilyenkor,
hajnal négyharminckor,
csak naponta egy percig nem vagy itt.