Régi szövegek és vázlatok közül ez a darab is előkerült a napokban. 

Késő nyár

Késő nyár volt, szeptember meg napsütés,
kivittem a kutyát szarni.
Azt próbáltam összerakni fejben,
jól telt-e az elmúlt harmincöt év.
Persze arra jutottam
– mire is juthatna ilyenkor az ember –,
hogy naná, hogy nem.
És ez végül is elégedettséggel töltött el.
Mintha ez most egész jó eredmény lenne,
így tűnt akkor.
Könnyű volt minden, mint egy felvert paplan,
Víziváros,
az ország, ilyesmik.
Vagyishogy ezek éppen akkor
nem kötöttek le.
Aztán pillanatok alatt elmúlt.
És ilyenkor
marad úgy istenigazán
magára az ember,
kutyástul, parkostul satöbbi.
Akkor aztán nincs semmi.
Csak ez, hogy késő nyár van,
és próbálod összerakni fejben,
jól telt-e az elmúlt harmincöt év,
hogy kivitted a kutyát szarni.