Fehér ló - új fejezet angolul a Janega Kornél szép életéből Sipos Tímea fordításában. //

Translation: "White Horse" by Gábor Kálmán Translated from the Hungarian by Tímea Sipos.

The Fortnightly Review, "White Horse", a new chapter from the novel by Gábor Kálmán The Wonderful Life of Kornél Janega in Tímea Sipos’s translation.

“White Horse,” Joris Hoefnagel, late 17th century

A márciusi, áprilisi hóviharok néha napokig tartanak és sarkvidéki táj marad utánuk. Az apokalipszis napszemüveg kötelező.

A szív helye / Heart-Shaped Hole 
//
Asymptote Winter 2026 issue / Asymptote 2026-os téli lapszám

Januárban, óriási szerencsével az utakon: ritkán látott, tiszta, felhőtlen ég és csontig érő, ropogó, száraz, - 20 fokos hideg.

Fotó: Kálmán Gábor // Photo credit: Gábor Kálmán

Short story by Gábor Kálmán translated by Tímea Sipos.

Random Grönlandi képek, városnézés Nuukban és látogatás hajóval Kapisillitben. 

Nuuk egyszerre érintetlen és indusztriális, egyszerre ódon és modern, egyik helyen letisztult és steril, máshol befejezetlen és kusza. Van benne északi merevség és délies lezserség is. A hideg pedig száraz, fémes, ropogós.

Kapisillit negyvenegynéhány fős település Nuuktól északkeletre, kb. 2 órányi hajóúttal érhető el, sebes vízibusszal. Hetente kétszer van járat, más kapocs a külvilággal nemigen akad, esetleg a turistahajók. Ez menetrendszerinti “buszjárat” volt, de a turistákra szakosodott vízitaxi társaság szolgáltatta a hajót, tehát egy tök másik társaságtól lett a jegy. Viharban (annak ellenére is) indultunk, szerencsére a fjordok között a hullámzás kisebb - nem kellett tengeribetegségre antihisztamin, bár nekünk, külföldieknek szóltak, hogy van. Inkább álmosító volt a hullámzás, főleg visszafelé, főleg a sok oxigénnel a levegőben. Talán a legérintetlenebb vidék, amit láttam: rideg, szürke, történelem előtti. Sziklák, szirtek, hó, jég, polárkék jégtömbök és jéghegyek, nehéz, karcos szelek, temperafekete, fóliaszerűen, baljósan fodrozódó óceán és álmosító, oxigéndús levegő. A településen iskola, templom, bolt. Hárman leszálltak, négyen fel, harminc perc és indult a hajó vissza. Kicsi, főként őslakos közösség, nagyon grönlandi, nagyon halászfalu, a kikötő vizében úszó jégtömbökkel.

Fotó: Kálmán Gábor // Photo credit: Gábor Kálmán

Videó: Kálmán Gábor // Video credit: Gábor Kálmán

Sarkvidéki nyári éjszakák és a nyári napforduló // Arctic summer nights and Summer Solstice midnight sun

Grímsey északi csücskei, főként a sarkkör fölött, éjszaka (a kistérkép pontatlan, a sarkkör a szigeten fut át). A képek helyi időben 22-00 között készültek május 29-én éjszaka (délen 2 órával később van), az utolsó éjfélkor, tehát közép-európai időben éjjel 2 órakor.
Fotó: Kálmán Gábor // Photo credit: Gábor Kálmán

Hét éve, 2o18 júniusában jelent meg a Janega Kornél szép élete. 

Elkerülni a halált
 
Vasárnap este érkezett az üzenet hogy meghalt az apám.
Ezt a tényt most már másodszorra kellett elfogadnom, de ez a mostani, legalább biztos volt, tudtam, hogy ez most végleges, tényleg meghalt, tényleg vége a történetnek végre valahára.
Harminc év után pár hete tudtam meg hogy él, amikor már egy otthonban haldokolt.
Víziváros vasárnaponta csendes, mint egy halotti tor, vagy mint egy kiürült temető mindenszentek éjszakáján az ottfelejtett gyertyákkal. A faredőny lyukacsos szerkezetén az okker lámpafénnyel beszivárgott a szobába a kinti nyugalom, átitatta a háztömb lakáskockáit. Halkabban csapódik be ilyenkor a lépcsőházi ajtó és óvatosabb léptekkel járnak a hazaérkezők. Suttogva beszélgetnek a lépcsőházban, míg az ajtókig érnek és halkabban szólnak a vetélkedők a tévécsatornákon. A vasárnap Vízivárosban lassú és álmosító, még az Iphone-ok is lomhábban mérik ilyenkor a perceket. Ilyesmik jártak a fejemben, míg a csetablakban hangtalanul villogott az esetlenül félhivatalos üzenet.
Fel voltam készülve rá, nem ért váratlanul. Csak az jutott eszembe, hogy miért kell a nyugodt vasárnap estéjét elrontani az embernek. A legfontosabb jellemzője az volt apámnak, hogy harminc év távlatából és jelenlét nélkül is rendszeresen el tudta rontani az ember napját.
A pillanatban nem volt semmi érdekes. Semmi drámai nem volt benne, semmi magasztos. A közösségi oldalon keresztül írtak, kékesen villogott a kis ablakban az olvasatlanul hagyott szöveg, mellette a korábbi csetablakban nyitott másik beszélgetés valami tökéletesen fölösleges dologról.
Ahogy korábban is, most is a szociális otthon gondozója jelentkezett, hogy Tisztelt Janega Kornél úr, sajnálattal és így tovább.
Nem válaszoltam.

Grímsey szigete a sarkkörön fekszik, lakossága kb. 50 fő, Izland legészakabbi területe. A legközelebbi parti településtől 3 óra hajóúttal érhető el, a hajó két órát tölt a szigeten, majd fordul vissza. A szigeten igen visszafogott az élet, szezon előtt szinte alig tapintható ki a pulzusa, érkezésünkkor az egyetlen kávézó-bolt is zárva volt, úgy tűnt, talán délután kinyitnak a helyiek részére, legalábbis egy autó leparkolt és valamit tettek vettek a sötét üzlettérben. Két óránk volt megnézni a szigetet, vagy az északi felét, vagy a délit. Gazdag élővilága és érintetlensége mellett a sziget látványosságai az egyik végében a sarkkör mozgatható óriásgömb jelzőpontja, a másikon a templom és a világítótorony - a sarkkör mellett döntöttünk, érintő-sprinttel el is értük, oda-vissza másfél óra túra. A sziklagömb a sarkkörön áll, időnként hozzáigazítják, a sarkkör ugyanis nem fix, lassan északra halad, kb. húsz-harminc év múlva elhagyja a szigetet, az 1700-as évek óta halad át rajta.

Úton Grímsey szigete és a sarkkör felé az Északi-Atlanti-óceánon. // Sailing to Grímsey Island and the Arctic Circle on the North Atlantic.

A pusztulás narratívái - N. Tóth Anikó tanulmánya/recenziója a Nova kapcsán.

Részletek. A teljes szöveg linkje itt.

A képen Abafi regénybeli malma: vagyis a valóságban Ján Mráz vízimalma, a kép 1972-ben készült (forrás: vodnemlyny.sk, Szlovák vízimalmok adatbázisa). 

Ez a ház ihlette a Nova regénybeli Abafi vízimalmát és történeteit.

Ugyanis egyben ez az a ház, amiben gyerekként éltem a nyolcvanas években és a kilencvenes évek legelején. A felirat akkoriban is megvolt a bejárati ajtó felett.

Részletek N. Tóth Anikó szövegéből, teljes szöveg itt:

“A szövegvilág meghatározó kronotoposza Jasná Horka. A változhatatlanságba dermedt falut a szerző  a közép-szlovákiai régióban helyezi el. A település mindenféle centrumtól távol esik, ráadásul geopolitikai határsávban fekszik: a szlovák‒magyar nyelvhatáron, sajátos közép-európai térben tehát. Az események szereplői jellemzően kallódó vagy éppen halódó kisemberek, akik átjárnak a történet- és szöveghatárokon. Az előre- és hátrautalások, a sűrű szövésű motívumháló, az ismétlésalakzatok, a fokozatosan kibontott szereplői kapcsolatok a töredékes szerkezetet időről időre összerántják, újraolvasással puzzleszerű tabló állítható össze belőlük.

Visszatekintő rovatunkból: a Novából 2013-ban rádiójáték is készült, Surányi András rendezésében, az alább olvasható szereposztásban.

A zenét Oláh Dezső zongoraművész hozta. Az alábbi kompozíció a Novához készült, a rádiójátékban is szerepelt, bár eredetileg a regény teasereként készült el.

Rádiószínház - Nova 1-2. rész (Kossuth rádió 2013.05.25)

Szerző: Kálmán Gábor

Közreműködött :
Narrátor: Takátsy Péter
Asszony: Szirtes Ági
Férfi: Szikszay Rémusz
Vlado: Rajkai Zoltán
Havran: Galkó Balázs
Strofeková: Bozó Andrea
Juro: a szerző, Kálmán Gábor
Zene: Oláh Dezső
Hangmérnök: Littmann Tamás
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Rádióra alkalmazta: Kálmán Gábor és Surányi András
Rendezte: Surányi András (2013) 

Elég régen, (14 éve) jelent meg a Nova ahhoz, hogy indok, vagy kerek évforduló nélkül visszatekintsünk rá. Lentebb Saly Noémi Bródy-díj átadón elhangzott laudációja olvasható 2012-ből, talán az egyik legérzékenyebb szöveg a Nova kapcsán.

A Nova 2011-ben jelent meg, Beke Zsolt szerkesztette, valamint vitte végig a könyvkiadási folyamatot, mivel ez volt az első könyvem, ez sokat segített - a cím is az ő megerősítésére született. 

Ha tömören kellene összefoglalni: a Nova egy fiktív közép-európai, hegyi zsákfalu mítoszokkal, pletykákkal, babonákkal övezett legendáriuma a 20. századból, két világháborún át a rendszerváltásig.

A helyszín a fiktív Jasná Horka, szereplői a jasná horkaiak, különös, maguknak való, néha bizarr, mégis mindent túlélő, a világtól elzárt, de amúgy is befelé élő karakterek. A címadó Nova a huszadik század Közép-Európájában közkedvelt, filoxérának ellenálló, igen káros hatású bort adó úgynevezett direkt termő - rendkívül igénytelen és rendkívül életerős szőlőfajta.

A Nova 2011-ben jelent meg, 2012-ben Bródy-díjat kapott. 2013-ban rádióhangjáték készült belőle Surányi András rendezésében és többek között Galkó Balázs, Szirtes Ági, Bozó Andrea közreműködésével. Zenét Oláh Dezső szerzett a regényhez és a rádióhangjátékhoz. 2014-ben megjelent szlovák nyelven Karol Wlachovsky fordításában. (Mindezekről több információ később, külön posztokban.)

A laudáció eredeti megjelenése itt.

A könyv (borító: Hrapka Tibor) Bookline linkje még létezik, bár fogalmam sincs, valóban kapható-e még.

Az alábbiakban Saly Noémi laudációja olvasható:

“Kálmán Gábor regénye, a Nova Jasna Horka, egy szlovák falucska lakóit vonultatja föl előttünk úgy 200 esztendőre vissza-visszatekintve. Bár talán van benne latin áthallás is, a cím a direkttermő szőlőre utal, amelynek gyilkos bora nemzedékek elhülyítéséről gondoskodott és gondoskodik a Kárpát-medencében. Itt mindenki részeg vagy bolond, nincs kiút, a kitörési kísérletek kudarcba vagy visszatérésbe fulladnak.

A szereplők falunyi tömegnek tűnnek, pedig a tizenegy, önálló novellaként is olvasható fejezetben mindössze néhány család húsz tagja jelenik meg, különböző életkorukban: hol főhősként, hol mellékszereplőként, hol titkok, hol pedig a megfejtés hordozójaként. Az egész szövevény mintha valami vénséges, nyikorgó szövőszéken, de a végletekig bonyolult, soknyüstös technikával készült volna: a szálak hol láthatatlanul, a visszáján, hol meg a színén húzódnak, emitt alapot adnak egy motívumhoz, amott meg − más szálakkal társítva vagy egymagukban − önálló életre kelve emelkednek ki a háttérből.

Észak-Izland, Tröllaskagi (Troll-félsziget) december végén, 2024-ben.
Fotó: Kálmán Gábor // Photo credit: Gábor Kálmán

17 vers a 2007-2022 időszakból, valamint 47 (ebből 44 Izlandon készült) fotó.
(Kálmán Gábor: Arccal földnek, kifordult karokkal elfekszünk, néma rongybabák - válogatott versek 2007-2022, valamint fotóalbum, egyedi, saját kiadás, kis példányszámban készült.)