Horhi Melius Péter: Herbarium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Magyar nyelvre és ez rendre hozta az doktorok könyveiből az Horhi Melius Peter. Nyomtattot Kolozsváratt Heltai Gárspárné Műhelyébe 1578. esztendőben

Elöljáróban hadd kezdjem azzal, amit a kiadó is hangsúlyoz: az itt bemutatott hasonmás kiadványnak ma már csakis és kizárólag történeti értéke van. A benne bemutatott gyógymódok az 1500-as é

vek orvostudományi gyakorlatai és ismeretei alapján íródtak, így csak komoly szakmai kritikával alkalmazható egy-egy részlet. Senkinek nem javallott tehát, hogy több száz éves receptek útmutatása alapján gyógyítson! A kiadványban s az itt közölt receptek, javallatok alapján gyógyítani életveszélyes és tilos!

Arra viszont tökéletesen megfelel a bibliofil sorozat új kiszemeltje, Melius Horhi Péter debreceni prédikátor és hitvitázó 1578-as kolozsvári kiadványa, hogy a megsárgult lapok és régies betűtípusok rajongói, az orvostudományi karok hallgatói, illetve egyéb megszállottak tájékozódjanak. Arról, hogy milyen módon próbáltak kikecmeregni eleink a náthából, lábgombából, tüdőgyulladásból, aranyérből, vérhasból, impotenciából, nem kívánt terhességből ötszáz évvel ezelőtt.

A csalán, mint ajzószer

A Czalán a veséket megtisztittya. És felindittya á barátokat az apátzákra hogy nyericzenec: A kinec á virgaya meg lanka Czac főzze ezt borban, ezzel ellyen.

A bors fű, szintén ajzószer

Két feleé borsfű: eggyic kerti, ez magos, erős, bors szagu: az masic (’másik’) erdei, mezei, hasonló az Hisophoz (?): satureia a neve, mert fel indittya á buyaságot á ki él sokat vele.

Hogy küzdjünk tökösség ellen

Az is kiderül a kiadványból, hogy a kender meddőséget okozhat, hogy hogyan lehet „turhát kihánytatni”, mit kell tenni „tökösség ellen” legyen az bármi is, illetve, hogy miféle ajzószereket szedtek a barátok olyankor, amikor az apácákra felindultak, vagyis, hogy mi kell annak, „a kinec á virgáya meg lanka”. Akkor sincs baj, ha az ellenkező problémával küzdünk: társunk folyton bujálkodna ahelyett, hogy tisztességes asszony/férj módjára szemérmesen viselkedne? Ilyenkor sem kell kétségbeesni, csak fel kell lapozni a Herbárium vonatkozó részeit, letuszkolni belé az előírt növényt és akkor biztos, hogy egy darabig nem fog minket szexuális aktusért zaklatni.

Méretarányok

Horhi Melius Péter Herbarium című kiadványához hasonló kötettel már foglalkozott a Bibliofil csemegék sorozat, melynek ez egyébként a tizedik része. Pápai Páriz orvosi kézikönyve tárgyalásakor említettem is ezt a kiadványt, szépen lassan összeér itt-ott az anyag, kezdenek rendszerré alakulni a sorozatban leírtak. (Nemrég szóba került, hogy miért csak protestánsokkal foglalkozom. Nos nem válogatok, csak hát a korai magyar nyelvű könyvnyomtatás már csak ilyen nyakas kálvinista műfaj.)
 

Az aloé, érzékeny sebekre

Ha megtöröd szárazon az aloést á sebre hinted meg forrasztja és a szemérem testnec fayasat meg gyogyittya. […] az alfeled környül való dagadásokat és hasadékokat, sülöket meg gyogyit ha össze olgyíted (’kevered’) á malosa szőlő (’mazsola’) leuéuel (’levével’) 

Bogáts kóró, szintén

Ha az gyökerét borban addig főzed míg ollyan lészen mint egy oluasztott viasz vagy pép, ha az alfeled szakadásit vele kened meg gyogyul

Egyes gazoknak ötszáz éve még volt hatása

Nem véletlenül említhető együtt a két kiadvány, hiszen hasonló indítatásból kiadott, népokító, hiánypótló kötetekről van szó, melyek a mindennapi élet megkönnyítését, az életszínvonal javítását és hasonló humanista célkitűzéseket szolgáltak. De míg Pápai Páriz könyve orvosi munka, addig Meliusé, mint a címe is mutatja: növénytan. Tehát a gyógyítás legelérhetőbb, legelterjedtebb módjait és gyakorlatai kívánta összegyűjteni és rendszerezni, amiben sikerrel is járt. A korabeli Európában a hasonló kiadványok nagy népszerűségnek örvendtek, s bár e kötet felkészültségében sajnos elmaradt európai társaitól, mégis sok szempontból iránymutató és számottevő kiadványról van szó. Magyarországon ez az első nyomtatott élettudományi kézikönyv.

Czer levelű fű (fodorka, sarló fű) vízkórság nehéz vizelet (talán prosztata) és lépdagadás ellen

Ha mind a két fele fodorkát borban vagy vizben megfözed, s meg szüröd, az utan mézet, vagy nádmézet vetz bele, és gyakorta iszod, hurutot, wyonnan (’újonnan’) támat vízkorságot, az az szomiuhosztatu (’szomjaztató’) betegséget, rasztot, vagy lép dagadást, torok fayást, nehéz vizellést meggyógyít.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy e gyógymódok hatásfokában, sok esetben van okunk kételkedni. Persze, a gyógynövénytanban való jártasságom jókora hiányosságai miatt megeshet, hogy rosszul tájékozott vagyok, de azt olvasva, hogy egy közepesen ritka gazfajta termése vagy az abból készített főzet elhajthat egy megfogant magzatot, azért meghökkentem. (A növényfajtát, amiről szó van, a felmerülő erkölcsi és lelkiismereti kérdések miatt nem nevezem meg.) A kiadvány kísérő tanulmányában írt adatok alapján jelenleg mintegy 100 olyan növényfajtát használnak valamilyen formában gyógyításra, mely szerepel a Herbariumban.

Malua, székrekedés ellen

Mikor az ember erolkedic gyakorta, de sem szarhatic, sem vizelhetic, ez malua leuele és gyökere, az kömény, és az anifum, azaz béczi köménnyel ha borba főzed, gyakran iszod, meg indittya. 

Malua, vérző íny ellen

ha á virágit mézes borba vagy mézes vízbe meg főzed egy keués timsót vetz belé, száynak, ember inenec rothadássat, veszesset meg gyogyittya ha gyakran mosod vele

A kiadvány szerkezete

A kötet egyik legnagyobb erénye és legjelentősebb könyvészeti nyomdászati, tipográfiai etc. teljesítménye a részletes és tematikus tartalomjegyzék. Hogy az előbb említett példánál maradjak: ha a partnerünk szexuális éhségét (netalán sajátunkét) szeretnénk csökkenteni, akkor nem kell az egész könyvet végiglapoznunk és átböngésznünk, mert még az a céda, vagy kurafi a végén be talál minket valahogy cserkészni, és akkor búcsút inthetünk az önmegtartóztatásnak. Nos, ilyenkor csak elő kell kapni a Herbáriumot, fellapozni a pontosan és tematikusan kidolgozott tartalomjegyzéket és megnézni a „buya kéuánságtól” (buja kívánságtól [’…távol tartó növények’]) című fejezetet. Itt találhatunk szám párokat, melyek első tagja az ívet, fóliót jelöli (fólió, mint a fóliáns, értsd: fólió méretű kiadvány, tehát csak egyszer félbehajtott papírív méretű). Mivel a Herbarium 1578-as kiadása quarto formátumú (tehát a papírívet kétszer hajtották, azaz negyedrét) így a folio számai minden második lapra kerültek, ezek segítenek a tájékozódásban. A második tag, pedig az adott szakaszon belüli részt jelöli meg. Sajnos ez a megjelölés nem mindig pontos, de legalább nagyjából követhető. A könyv méretét egyébként lásd a mellékelt fényképen. A quarto formátum nem takar pontos méreteket, csak az ívpapír félbehajtásainak számát.

Egy kőkemény kiadónő

A kötetet a néhai Heltai Gáspár özvegyének nyomdájában készítették, a tartalomjegyzék, a szintén nagyon pontosan és következetesen kidolgozott név és tárgymutató könnyen megeshet, hogy javarészt Heltai Gáspárné, vagy tördelője, szerkesztője munkáját dicséri, és kevésbé a szerzőjét. Jóval Heltai Gáspár halála után került Kolozsvárra a (valószínűleg befejezetlen) kézirat, talán Horhi Melius özvegye juttatta oda. A kiadvány kísérőtanulmánya egy igen érdekes tényre is felhívja a figyelmet: a kézirattal egyidőben egy másik, szintén jelentős, ráadásul befejezett és megszerkesztett orvosi könyv kézirata is jelen volt a kiadóban: Váradi Lencsés György Ars medica-ja, melyet Heltai Gáspárné, nem tudni miért, visszautasított. Az özvegy mindenesetre tudta mit csinál: a Herbarium nagy sikert aratott. A szóbeszéd szerint létezett egy korábbi debreceni kiadása, de a jelenlegi információk szerint ez nem alátámasztható. Ráadásul mint már említettem, a kézirat befejezetlen lehetett, erre utal az is, hogy előszavát is Heltainé írta meg.

A saláta és ruta lankasztó hatásai

Ha igen búya (’buja, parázna’) az asszony, vagy Férfi, ad á salátát, Rutát enni minden nap, felelec rea (’felelősséget vállalok érte’) , hogy nem keuánkozik buiaságra.

Ne szívjatok füvet 

Keueset (’keveset’) enni jó a kender magban (’magból’) de á soka árt, mert magtalanná, medduue (’meddővé’) tészen a soka, á gyomrot is megveszti.

Az első szexológiai gyógymódok

Horhi Melius a korszak egyik jelentős prédikátora, kálvini tanokat oktató hitvitázója volt, és fontos írásokat hagyott maga után. Wittenbergben tanult, talán itt is foglalkozhatott már növénytannal, de valószínű, hogy életének két utolsó évében, visszavonulva rendszerezte tudását és állította össze a kéziratot. Ismeretes, hogy maga is sokat betegeskedett, valamiféle epileptikus, idegrendszeri betegségben szenvedett, melynek rohamai gyakran rátörtek, talán éppen ezért foglalkozott ilyen elmélyülten az orvostudománnyal.

Európai szinten is jelentős, Magyarországon pedig egyedülálló tudományos munkát hozott így össze, mely nem csak az első növénytani összefoglaló és élettudományi nyomtatott könyv, hanem ebben a kötetben jelentek meg először nyomtatásban rendszerezett formában kozmetikai, szexológiai, gyermek- és nőgyógyászati ismeretek. Rengeteg magyar növény és betegség név maradt fent a kiadvány által, tudományos nyelv fejlődésében is nagy szerepe volt. Az 1900-as évek folyamán 11 eredeti példány veszett el a kötetből, az értéke így nagyon megnőtt. A szexológiai, nemi problémákkal foglalkozó részek nagy számuk és szabadosságuk miatt azért is érdekesek, mert Melius egyébként roppant konzervatív és szigorú prédikátor hírében állt.