Szakbarbároknak és elvetemült bibliofileknek kedvez az ELTE Egyetemi Könyvtár reprezentatív kiállítása. Az intézmény Ferenciek terén álló épületének egykori olvasótermében különösen nagy dózist kapnak antik könyvritkaságokból azok, akiknél a nyomtatott betű szeretete megrögzött régiség imádatba csap át. Én közéjük tartozom, és legutóbb a velencei Szent Márk téri Libreria könyvtármúzeumban éreztem így magam: akkor is azzal a fájó érzéssel tébláboltam a fakó könyvritkaságokkal megrakott polcok között, hogy kihagynak valamiből. Valami nagyon jelentősnek nem lehetek a részese.

Az Egyetemi Könyvtár kiállítása a botanika történetének alakulásáról ad számot, a kiállítás kéziratait és ősnyomtatványait a könyvtár egyik folyamatosan gyarapított állományrészéből válogatták, így állt össze a legjelentősebb magyarországi füvészkönyveket felsorakoztató tárlat, mely a 15. századtól a 19. századig mutatja be a herbáriumok magyarországi történetét a régi olvasóteremben kiállított 13 tárolóban. A herbáriumok olyan kéziratos, vagy nyomtatott könyvek, melyek a növények leírását, orvosi hasznát és táplálkozásban betöltött helyét taglalják. A kiállítás időrendi sorrendben halad a legkorábbi magyarországi herbáriumoktól egészen az első gimnáziumi tankönyvekig és növénytani rendszerező tudományos munkákig.

A kiállítás anyagát Dr. Knapp Éva a könyvtár kézirat és régi nyomtatványok osztályának vezetőjének és a kiállítás rendezőjének kalauzolásával tekinthettük meg. Saját bevallása szerint ez egy kamara-kiállítás, mely reprezentatív válogatás az Egyetemi könyvtár hatalmas gyűjteményéből. Az itt kiállított könyvek javarésze már a nagyszombati egyetem Pestre költöztetésekor is az állomány része volt. A kiadványok nem csak a botanika tudományának magyarországi fejlődésének, hanem egyben természetesen a magyar írásbeliség és könyvkiadás legjelentősebb állomásai. Elég, ha csak a kiállítás legfontosabb kötetére gondolunk: Melius Juhász Péter Kolozsvárott, Heltai Gáspárné által kiadott füvészkönyvére, az első magyar nyelvű herbárium itt kiállított egyik unikum példányára.

Ez volt lényegében az első magyar nyelvű természettudományi kézikönyv. Mindössze 7 teljes és 11 csonka példány maradt meg a kötetből, illetve további 5 elveszett példányt tartanak számon. Az 1578-as kiadvány a kor egyik jelentős könyvészeti-nyomdászati, tipográfiai teljesítménye (például a részletes és tematikus tartalomjegyzék révén). E kötetben jelentek meg először nyomtatásban rendszerezett formában kozmetikai, szexológiai, gyermek- és nőgyógyászati ismeretek. Rengeteg magyar növény és betegség név maradt fent a kiadvány által, tudományos nyelv fejlődésében is nagy szerepe volt: több mint 2000 magyar növénynevet 1500 receptet őriz. (A kötettel volt szerencsém bővebben is foglalkozni a Könyvesblog bibliofil csemegék sorozatában.)

De nem ez az egyetlen nagy kaliberű könyvritkaság a kiállításon. Rögtön az elsők között Theophrastus Eresius De plantis című munkája, melyet görögből Theodorus Gaza fordított latinra. A kiadvány a 15. században, Firenzében készült Vespasianus Bisticci scriptoriumában és Mátyás király könyvtárának egy kötete volt. Ki vannak állítva Plinius Secundus (Naturalis historiae opus […], 1524) és Hieronymus Bock (Kreüter-Buch. – Kreüter Buchss dritte Theile […], 1546) növénytani munkái is, melyeket Melius Juhász Péter is forrásként használt.Megtekinthető továbbá Lippay János (Lippay György esztergomi érsek öccse) Posoni kert című könyve, az első magyar kertészeti szakkönyv 1664-ből, és Carolus Linné, a modern természettudományos növényrendszerezés megalkotójának Genera Plantanum című munkája 1789-ből. A biológiában ma is használják Linné elveit. Nem maradt ki a gyűjteményből Veszelszki Antal, a magyar botanika nyelvezetét megújító 1798-as kötete sem, címe: A növény-plánták országából való erdei, és mezei gyűjtemény, vagy-is fa- és fűszereskönyv (Karacs Ferenc rézmetszetes tábláival). Van itt 1826-ból egy kézirat ismeretlen szerzőtől: József Antal János osztrák főherceg, magyar királyi herceg nagyhírű budai kertjének leírása, valamint 1856-ból már egy gimnáziumi tankönyv Mihálka Antaltól 314 rajzzal, valamint két nyomtatvány is megemlékezik Kitaibel Pálról, a magyar tudományos botanika legfontosabb alakjáról.A kiállítás egyik érdekessége Fridvalszky Ferenc (1730-1784) jezsuita természettudós préselt és szárított növénygyűjteménye, valamint megtekinthetjük az első magyarországi agrártudományos tanszék, a Nagyszombatról Pestre helyezett egyetem professzorának, Mitterpacher Lajosnak oktatási segédeszközeit, 11 szemléltető táblát „a növénytan elemeinek oktatására” az 1770-es évekből.