#atemetés
Bookline »»»»

Nyolc évvel az első mondat leírása, és három évvel a kiadása után megbékéltem ezzel a könyvvel. Tegnap egy interjú kapcsán elhangzott, hogy (nem én mondtam, hanem a kérdező) ez eddig a legfontosabb munkám, bár én, ha kérdeznének, a Janega Kornélt mondanám. Rengeteget szenvedtem A temetéssel, öt évig ültem felette, tökéletesre akartam csiszolni, és közben elfelejtettem, hogy azt nem lehet. Addig toldoztam-javítgattam, hogy a kiadóm, aki egyébként türelmes ember, mikor két nappal a nyomdai leadás előtt felhívtam, csak annyit mondott a telefont felvéve, hogy mi az istent akarok még változtatni. Ez az egyetlen példányom, meg sem merem mutatni, hogy néz ki kinyitva, szénné van jegyzetelve tollal. Ma, az interjú miatt elővettem és beleolvastam, úgy voltam vele, mint egy lánnyal, akit valaha nagyon szerettél, viharosan váltatok el, nem beszéltetek évekig, és ma akár a legjobb barátod is lehetne. Szóval, A temetés. Furcsa a viszonyunk.

Zenét is írtak hozzá, Oláh Dezső és az Oláh Dezső trió darabja itt hallható: