Pogrányi Péter a Nováról a Műút augusztusi lapszámában.
"Mintha a szerző újra és újra ugyanannak a történetnek futna neki, mindig elölről kezdve, ugyanazok az ellenállhatatlan erők sújtják-roppantják össze a figurák életét a legkülönbözőbb sorsok esetén is. Ugyanakkor van egy nagy ív, egy nagy hanyatlástörténet is, amely áthatja a kötetkompozíciót: emiatt a történelem előrehaladásával a szövetkezetesítés, a szocializmus évtizedei, sőt a háború is – a végpont felől nézve legalábbis (a rendszerváltás utáni, posztkommunista nézőpont felől) – aranykorrá stilizálódnak."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.