Nyári éjszakai, őszi nappali túra a sziget belseje felé, Felföldön, vagyis sziklás tundraféle a horizont végéig a hegyek között. Ha pontatlan is, Esterházy kedvéért: “pampák, ami amolyan rónaszerűség” csak ugyebár ehelyt hideg és köves - avagy mindig van még egy fokkal elhagyatottabb szeglete a világnak.
Nem tudom, ezelőtt látott-e már a bolygó kelet-európai írót innen leereszkedni 17-33 km/h-val a meredek, hajtűkanyaros, szalagkorlát nélküli utakon a völgyekbe (egyszer mertem levenni a szemem az útról, tériszonyom lett) mindenesetre mostmár látott. Az az igazság, hogy a Felföldet nem lehet képekben, videókban visszaadni. Faludynak volt egy mondata a Pokolbéli víg napjaimban a sivatag kapcsán: a levegő nyomása a mellkasodon. Na ez nem jön át a képeken.
Összes képért kattints a továbbra lentebb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.