A pusztulás narratívái - N. Tóth Anikó tanulmánya/recenziója a Nova kapcsán.

Részletek. A teljes szöveg linkje itt.

A képen Abafi regénybeli malma: vagyis a valóságban Ján Mráz vízimalma, a kép 1972-ben készült (forrás: vodnemlyny.sk, Szlovák vízimalmok adatbázisa). 

Ez a ház ihlette a Nova regénybeli Abafi vízimalmát és történeteit.

Ugyanis egyben ez az a ház, amiben gyerekként éltem a nyolcvanas években és a kilencvenes évek legelején. A felirat akkoriban is megvolt a bejárati ajtó felett.

Részletek N. Tóth Anikó szövegéből, teljes szöveg itt:

“A szövegvilág meghatározó kronotoposza Jasná Horka. A változhatatlanságba dermedt falut a szerző  a közép-szlovákiai régióban helyezi el. A település mindenféle centrumtól távol esik, ráadásul geopolitikai határsávban fekszik: a szlovák‒magyar nyelvhatáron, sajátos közép-európai térben tehát. Az események szereplői jellemzően kallódó vagy éppen halódó kisemberek, akik átjárnak a történet- és szöveghatárokon. Az előre- és hátrautalások, a sűrű szövésű motívumháló, az ismétlésalakzatok, a fokozatosan kibontott szereplői kapcsolatok a töredékes szerkezetet időről időre összerántják, újraolvasással puzzleszerű tabló állítható össze belőlük.

Visszatekintő rovatunkból: a Novából 2013-ban rádiójáték is készült, Surányi András rendezésében, az alább olvasható szereposztásban.

A zenét Oláh Dezső zongoraművész hozta. Az alábbi kompozíció a Novához készült, a rádiójátékban is szerepelt, bár eredetileg a regény teasereként készült el.

Rádiószínház - Nova 1-2. rész (Kossuth rádió 2013.05.25)

Szerző: Kálmán Gábor

Közreműködött :
Narrátor: Takátsy Péter
Asszony: Szirtes Ági
Férfi: Szikszay Rémusz
Vlado: Rajkai Zoltán
Havran: Galkó Balázs
Strofeková: Bozó Andrea
Juro: a szerző, Kálmán Gábor
Zene: Oláh Dezső
Hangmérnök: Littmann Tamás
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Rádióra alkalmazta: Kálmán Gábor és Surányi András
Rendezte: Surányi András (2013) 

Elég régen, (14 éve) jelent meg a Nova ahhoz, hogy indok, vagy kerek évforduló nélkül visszatekintsünk rá. Lentebb Saly Noémi Bródy-díj átadón elhangzott laudációja olvasható 2012-ből, talán az egyik legérzékenyebb szöveg a Nova kapcsán.

A Nova 2011-ben jelent meg, Beke Zsolt szerkesztette, valamint vitte végig a könyvkiadási folyamatot, mivel ez volt az első könyvem, ez sokat segített - a cím is az ő megerősítésére született. 

Ha tömören kellene összefoglalni: a Nova egy fiktív közép-európai, hegyi zsákfalu mítoszokkal, pletykákkal, babonákkal övezett legendáriuma a 20. századból, két világháborún át a rendszerváltásig.

A helyszín a fiktív Jasná Horka, szereplői a jasná horkaiak, különös, maguknak való, néha bizarr, mégis mindent túlélő, a világtól elzárt, de amúgy is befelé élő karakterek. A címadó Nova a huszadik század Közép-Európájában közkedvelt, filoxérának ellenálló, igen káros hatású bort adó úgynevezett direkt termő - rendkívül igénytelen és rendkívül életerős szőlőfajta.

A Nova 2011-ben jelent meg, 2012-ben Bródy-díjat kapott. 2013-ban rádióhangjáték készült belőle Surányi András rendezésében és többek között Galkó Balázs, Szirtes Ági, Bozó Andrea közreműködésével. Zenét Oláh Dezső szerzett a regényhez és a rádióhangjátékhoz. 2014-ben megjelent szlovák nyelven Karol Wlachovsky fordításában. (Mindezekről több információ később, külön posztokban.)

A laudáció eredeti megjelenése itt.

A könyv (borító: Hrapka Tibor) Bookline linkje még létezik, bár fogalmam sincs, valóban kapható-e még.

Az alábbiakban Saly Noémi laudációja olvasható:

“Kálmán Gábor regénye, a Nova Jasna Horka, egy szlovák falucska lakóit vonultatja föl előttünk úgy 200 esztendőre vissza-visszatekintve. Bár talán van benne latin áthallás is, a cím a direkttermő szőlőre utal, amelynek gyilkos bora nemzedékek elhülyítéséről gondoskodott és gondoskodik a Kárpát-medencében. Itt mindenki részeg vagy bolond, nincs kiút, a kitörési kísérletek kudarcba vagy visszatérésbe fulladnak.

A szereplők falunyi tömegnek tűnnek, pedig a tizenegy, önálló novellaként is olvasható fejezetben mindössze néhány család húsz tagja jelenik meg, különböző életkorukban: hol főhősként, hol mellékszereplőként, hol titkok, hol pedig a megfejtés hordozójaként. Az egész szövevény mintha valami vénséges, nyikorgó szövőszéken, de a végletekig bonyolult, soknyüstös technikával készült volna: a szálak hol láthatatlanul, a visszáján, hol meg a színén húzódnak, emitt alapot adnak egy motívumhoz, amott meg − más szálakkal társítva vagy egymagukban − önálló életre kelve emelkednek ki a háttérből.

17 vers a 2007-2022 időszakból, valamint 47 (ebből 44 Izlandon készült) fotó.

Arccal földnek, kifordult karokkal elfekszünk, néma rongybabák - versek, válogatás 2007-2022

Régiversek-rovat, Gépház, 2009-es darab.

Kálmán Gábor: Gépház
Szép versek 2010, Magvető kiadó, 2010, Szerk.: Péczely Dóra
(Első megjelenés: Élet és Irodalom, 2009, LIII. évfolyam, 40. szám.)

Gépház

1.

A szobámban ültem, mint rendesen.
Néztem a csendben múló tegnapot.
Nem várt tőlem semmit senki sem:
nem írtak, a telefon is hallgatott.

Grindavík és környéke, a déli, délnyugati csücsökben, a lávafolyam nyomai és maradványai a közeli vulkán 2022-es, 2023-as és 2024 éveleji kitörései után.

Jelenet alkalomhoz illő viseletben a legészakabbi, csak alagutakon megközelíthető települések egyikében. Háttérben az óceán és a települést övező hegyek.

A temetés - emlékeztetett a közös tudat, hogy 8 éve jelent meg. Nem jó a viszonyunk, de a témája sem volt egyszerű, a későbbi Janega Kornél-könyv javított egy kicsit ezen. A borítón a részlet mögött nagyapám szlovák és magyar nyelvű kézirataiból, orvosi jelentéseiből látható montázs. Abból a kéziratanyagból még telne egy regényre, vagy legalább egy súlyosabb regény jókora fejezetére.

Zene Kormos István Vonszolnak piros delfinek versére, sarkvidéki háttérre.

Régi vers, 2014-ből, avagy jó, hogy vége a tízes éveknek és nem jön újra el. A kép értelemszerűen illusztráció, téli éjszaka (este nyolc óra) Izlandon.

Négyharminckor

Négyharminckor, mint mostanában
mindennap, ébredek,
villog a tévében az adásszünetjel,
nem tudom, miért pont négyharminc,
te ötnegyvenötkor keltél,
akkor kezdett a telefonod
lármázni, és ideges voltam
hogy lehet háromnegyed órán át
ébredezni,
szóval négyharminc,

Régi szövegek és vázlatok közül ez a darab is előkerült a napokban. 

Januári délidő a Felföldön.

Az óceán színe áprilisban, több képért tovább gomb.

Április az északi parton és az északi parti szigetek egyikén. (Több képért tovább gomb.)

Régi vers, véletlenül került elő, évekkel ezelőtt befotózva egy még régebbi Kalligram lapszámból.

Sarkvidék nyáron, avagy 15 fokos kánikula és Last Man on Earth élmény augusztusban a sziget belsejében. (Több képhez katt a továbbra lent.)

A 42 betöltése körül, vagyis 23 év vége, 24 év eleje, téli kép, tiszta időben, pont mikor delelt a nap.
Avagy, ahogy A világ legvidámabb emberében lett invokálva a Galaxis útikalauz: "Nincsenek válaszok, csak rosszul feltett kérdések vannak, mint Douglas Adamsnél. – Mi az élet értelme? – 42. – 42? – Igen, de az a baj, hogy rossz a kérdés. – És mi a jó kérdés? – Mennyi hatszor hét…"