Jelenkor >>>

Fúga
Jelenkor
47. évfolyam 1. szám, 2007. január

kelet felől az utca vászna
megtörve hull egész a tengerig
opál az esti ég kormolt üveg
a tűnő kékben megmerítkezik

kelet felől az utca vászna
mintha ostrom hírét keltenék
a tenger habzó tükre torpan
tömött sorokban meg-megáll az ég

tömött sorokban minden téridom
mintha ostrom hírét keltenék
mert mindegy nem kérdi már miféle
rendnek kéne megfelelni még

ázott felhők szürke ólma roggyan
meg sem kérdezve már miért
tűnő kékbe hullva hangja csattog
hány rendnek kéne megfelelni még

zúgó vizek száz éle mélyazúr
falanxba záró roskadt házfalak
opál az esti ég tompán remeg
házak között riadtan átszalad

falanxba záró roskadt házfalak
kelet felől az utca vízbe hull
riadtan szökken köztük át az  ég
futása ónos víztükörbe fúl

hányféleképp ölelhet át a víz
négy fallal határolt tömött teret
helyszűkében zsúfolt tiszta vásznat
fog össze így présként a díszkeret

mintha ostrom hírét keltenék
vizek körtánca kéken súlyosul
présnyi térben házak íve roppan
zúgó vizek száz éle mélyazúr