Élet és Irodalom
VERS - LXIII. évfolyam, 41. szám, 2019. október 11.
https://www.es.hu/cikk/2019-10-11/kalman-gabor/magnolia.html

Magnólia

Vízivárosban ma magnólia szag volt.
Azt sem tudom, létezik-e ilyen virág.
De a szagban biztos vagyok,
valahogy ilyen szagod volt,
mézes, kicsit sok,
kicsit szerethető, a felejthetőség határán.
Nem tudtam hova tegyem, akkor sem.
Csak ez az illat maradt meg, ez a felejthető,
ezt nem tudom kiverni a fejemből,
pedig dolgozom rajta.
Hogy van ez, hogy felejthető, mégis itt van.
Jó lenne tovább lendülni, túl lenni ezen.
Tudni, hogy ez is megoldódik.
Hogy nem lesz tanulság.
Biztosnak lenni abban,
hogy mind ilyen szegények vagyunk,
tele felejthetőséggel.
Tudnál-e erre valami jót mondani,
ha neked mondanám,
hát, nem, ezt biztosan tudom.
Nem lenne erre értelmes válaszod,
valamit mondanál a világról,
meg a magabiztosságról,
én meg bólogatnék, mint aki egyetért.
Vízivárosban ma magnólia szag volt,
hát ennyi az egész.