Kezdőlap/Home

Kálmán Gábor/About

LIBRI - BOOKLINE/SHOP

Arccal földnek elfekszünk, néma rongybabák

Nova - The rope from the neck of a hanged man

Nova - Urban sureb (Värske Rõhk)

2004.03.05. 21:53 KálmánG

Sminkszoba

Élet és irodalom>>>


Sminkszoba
Élet és irodalom
XLVIII. évfolyam 10. szám, 2004. március 5

E kis térben, hol él a királynő
állok, s ő nem látja, nem, rám se ránt,
a sok mirhától, mi arcára ránő,
hogy csak rajtam nem rezzen semmi ránc.

Csak én vagyok itt daliás úrfi,
táncom dicséri minden bálterem,
közöny a kedvem: fagyni, se gyúlni
nincs időm, s többé már nem is terem.

Bár hátráltatott a sors veszetten,
ma is még eremből vért ereget,
hátráljon végre már más helyettem,
mert én hátráltam már épp eleget.

Vagyok. Az Isten nem dicsér, nem ver.
Kedvem nincs, dolgom lenne temérdek.
Bár lennék (nem lenne jobb) gazember!
Az emberben végül nincsen semmi érdek.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://kalmangabor.blog.hu/api/trackback/id/tr71533015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása