Élet és irodalom>>>
Sminkszoba
Élet és irodalom
XLVIII. évfolyam 10. szám, 2004. március 5
E kis térben, hol él a királynő
állok, s ő nem látja, nem, rám se ránt,
a sok mirhától, mi arcára ránő,
hogy csak rajtam nem rezzen semmi ránc.
Csak én vagyok itt daliás úrfi,
táncom dicséri minden bálterem,
közöny a kedvem: fagyni, se gyúlni
nincs időm, s többé már nem is terem.
Bár hátráltatott a sors veszetten,
ma is még eremből vért ereget,
hátráljon végre már más helyettem,
mert én hátráltam már épp eleget.
Vagyok. Az Isten nem dicsér, nem ver.
Kedvem nincs, dolgom lenne temérdek.
Bár lennék (nem lenne jobb) gazember!
Az emberben végül nincsen semmi érdek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.