Mozgó Világ >>>

Prágai látkép
Mozgó Világ
32. évfolyam, 2006 július, 7. szám

Lusta bolyhos macska itt az este
meg-megroggyan, hogyha lép,
játszó mancs mögött a körme penge:
párnák közt a szög hasít beléd.
S a Karlován még néha-néha átcsap,
ablakok boltívén még megül,
a fény mögött eloszlik már a látszat,
bíborszín sötéttel önt el legbelül.

Most ki itt van: talján, bőre cserzett,
Provánsz szülötte mézédes szavú,
göndör hellén, hős tettekre termett
germán, kimért hűs skandináv, hiú
finom brit, harsány, barna andalúz,
ropogva szólaló, komor szlovák,
cseh, kit söréhez egyre visszahúz
a sűrű, vastag hab, vagy épp lovát
 
zablázó magyar, mennyi européer
százféle hanggal este elhaló,
mind, ki történelmet már elégszer
osztott, hogy tudja róla: osztható,
ki Portugáliától ki tudja
meddig nyúlik, oszlik el ma már
szikár, nehéz s mézédes borokra
szomját hűsítő könnyű sörre vár
s uram, gondoltam, adj egy hőst nekem,
legyen vadóc, kalandor héroszod,
vérgőzös barbár, vétlen szent legyen,
ugartörő paraszt vagy kanonok,
pestistől oszló, okkult felcsered,
szüzet mentő lovag, sárkányölő,
házsártos kurvák, olcsó némberek
elől menekvő büszke úrinő,
 
keresztgyalázó, sötét eretnek,
hitéhez mindhalálig hű tudós,
látnok, jós, kit míg elég, nevetnek,
rumtól nehézfejű kalmár hajós,
jöttment bitang hitvány hazátlan,
úr, ki gőgös akkor is ha térdel,
világfi s otthon van minden hazában:
itt tolong megannyi européer.
 
S a bíborszín, szirupként tolulva,
ragadva folyja át Malá Stranát,
mint Pozsonyban várja Petrzsalka,
vagy épp Budáról Pestre menve át,
összemosva már minden mit átfolyt,
söréért lendül meg százféle kéz,
s vízbe mosva lassan már a távolt,
hidak kontúrja fodros vízbe vész.