Kezdőlap/Home

Kálmán Gábor/About

LIBRI - BOOKLINE/SHOP

Nova - The rope from the neck of a hanged man

Nova - Urban sureb (Värske Rõhk)

2010.05.03. 12:00 KálmánG

Leszállási szándék

Élet és Irodalom >>>>

Kálmán Gábor: Leszállási szándék

Élet és Irodalom

LIV. évfolyam 17. szám, 2010. április 30.


1.

A bolt már éppen zárni készült.
Kiszolgáltak még a rácson át.
A hűtőszekrény fénye hűvös kékkel
járta át a boltos lány haját.
Ettől szép lett. Bár az arca ráncos
volt a sértett méltatlankodás miatt.
Én sűrűn kértem elnézést, az aprót
vártam, hogy kiadja a rács alatt.

A városrész üres volt, akárcsak én.
Békés halott az este itt Budán.
Rendezte dolgait, a lelke tiszta.
Temetésnyi pénzt hagyott maga után.
Magamra gondoltam. Lágy levertség ez,
mint szerelmi bánat kiskoromban.
Fel is nevettem, és lepergett rólam
minden cél és érdek súlya holtan.

A Hidász utcán mentem. Kertes házakat
csúfít el itt egy szürke kockaépület.
Az ablakok mögött árnyak, családapák
mesékkel altatták a kölyküket,
letudták az aznapot, elégedettek
voltak mindennel, mit letudtak.
A sűrű, durva éjben ott feszült
újabb letudhatókkal a holnap.

2.

Arccal földnek kifordult karokkal
elfekszünk, néma rongybabák.
Huszonnyolc vagyok. Ennyi évet kell
most összegezni, számolni újra át.
Megtudni azt, mi lett volna másképp.
Bizonygatni, hogy persze jól leszek.
Mert elhiszem, hogy mindez nem
mélyről, csontból és zsigerből ered.
Hogy mindez így adott. Hogy nem
is csupán én magam teremtem.
Mert pusztulni, törni, halni kell:
ez van benne minden összegemben.

A Lotz Károly utcán fordultam vissza.
Ritkás függönyök mögött az élet elcsitult.
Derengő tévék és laptopok fényében
arcok íve hűvös, kék fényekbe hullt.
Hitelt utaltak éppen. Csökkentek
svájci frankra felvett kölcsönök.
Hírműsorokban vitáztak - ki tudja,
már min - volt, leendő, köztes elnökök.

3.

Ebben az országban élek. Bár tudnám,
hogy majd mitől, hogyan lesz jobb nekem.
Nem derül ki semmi. Nem változik.
Az évtized most múlik el velem.
Mi engem rág, annak nincsen súlya.
Az ország mellettem lassan elhalad.
Senkit nem ráz meg, mi itt belőlem
kiválik éppen, és szerteszét szakad.

Hogy nincs is holnap, csak aznapok.
Nem állnak évtizeddé össze. Nem
múlik semmi el, egy helyben áll,
semmijéből nem jut semmi sem nekem.
Nem figyel rá senki. Nem vesz észre.
Leszállási szándék ez, álló buszon.
Ebben az országban élek.
Lassan már bárkivel megalkuszom.
 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://kalmangabor.blog.hu/api/trackback/id/tr521970889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása