Élet és Irodalom >>>

Kálmán Gábor: Könnyű közöny
Élet és irodalom
LV. évfolyam 42. szám, 2011. október 21

Felnőttél, de nincsen semmi ebben.
Meg sem történt. Épp csak úgy esett.
Az emberből a kiskor csak kilebben,
és szitál unottan a férfikor felett.

Mit összeadnál, az magát vonja ki.
A vége úgyis mindig nulla lesz.
Mert legbelül mindig motoz valami:
minden összegből pont annyit levesz.

És így kell élni. Csak így lehet.
Ha többre vágysz, az mindig összemar.
Belátod, csak így lesz jó neked.
Ha beláttad, már semmi nem zavar.

Azt mondod - ha már így férfi vagy -,
ne aprózd el, és ebbe halj bele.
Valld be azt, hogy mindez átitat.
Te kelted. Kérted. Nem harcolsz vele.

Ülj le szemben komoly szeszekkel.
Nézd, az élet hogyan boldogul.
Örülj is, nincs dolgod ezekkel.
Bármily lent, mégis te vagy felül.

Ha így teszel, az máris győzelem.
Kaján mosoly ül majd az arcodon.
Nem ér fel hozzád többé senki sem.
Könnyű közöny - jár át a férfikor.