Kalligram 2015/3

Csütörtök hajnal

Megint az a ránc a csípőhajlatánál,
az jutott eszembe,
kövérkés külvárosi lányka volt
amikor megismertem, gagyi fülbevalóval,
érett nőként, lefogyva ment el,
mégsem elég éretten ahhoz,
hogy belássa,
felnőtt férfiakkal egészen
egyszerűen már nem szórakozik így az ember,
hogy a többinek is lesz valami
elnézhetetlen hülyesége,
hiába értettem, hogy haldoklik
az apja, hiába mondtam hogy ettől
nem lesz jobb, ettől, hogy szétrúgja
az egészet,
nem gyógyítja meg,
legfeljebb én is belepusztulok,
ennyit nyerhet az egészen,
de ezt talán meg sem hallotta,
amúgy átlagos csütörtök éjjel
volt, feloldhatatlan
üres éjszaka, és a ráncra gondoltam
a csípőhajlatánál,
meg az önérzetemre,
arra, hogy talán épp most
gombolja ki másnak a ruháját,
mondom, ez járt
a fejemben,
meg hogy felnőtt férfiakkal már
nem szórakozik így az ember,
négy óra múlt, tejet tettem fel
forralni, hátha elalszom.