Fölött

Álmomban sáros vízben úsztam.
Egy régi város is volt, fekete-fehéren.
Nem féltem, úsztam, haladtam nyugodtan,
bár kavicsként merülnék el ébren.

A víz az omladékos házfalak közt
terült el, minden tömböt körbezárt.
A házakban meg elfolyt, megtört
árnyékok kontúrja fel-le járt.

Talán egy rosszabb pesti körlet,
tán a szülővárosom volt, nem tudom,
de kiírták: "a víz nem tisztul ki többet"
egy régi fémtáblán egy házfalon.

Nem értem, miért nem féltem, hiába
hittem álmomban hogy mindez így igaz,
és éreztem, minden karcsapás a kába,
alvó izmok, ernyedt sejtfalára hat.

Mindenhol húgyszagú bérlakások,
álltak, bennük koszos függönyök,
Ha jól emlékszem, tíz voltam, de álmok
megfejtésén nem szöszölsz harminc fölött.