Matt
December végén itt a parkban
a nyár a télnek mattot ad.
Maradok, látod, egy darabban,
bár elnézem mi épp szakad
belőlem el. És itt a parkban
a napfény lassan összemos
mindent, mi itt most elszakadtan
szeretne lenni folytonos.
A fény egy háztömb oldalában:
az is most éppen elszakad,
csend lesz minden folytatásban,
cseppfolyós lesz, átitat.
A csendben éppen te is csak elvagy,
míg vizsgálom, hogy itt mi van:
már csak úgy van, hogy végül elhagy
minden, és még int is boldogan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.