Kalligram, 2016 január

A legrosszabb

Öt óra múlt,
már megint az a
szerencsétlen adásszünetjel,
hogy nem lehet valami 
értelmeset kitalálni
helyette, ez járt a fejemben.
Vizet töltöttem, közben a szomszédnál
megszólalt az ébresztőóra, 
lassan átszűrődött az udvarra nyíló
ajtó tejüvegén a fény,
türelmetlenül kattintgattam
a lámpát a konyhában,
mert elfelejtettem, hogy kiégett,
ahogy azt is igyekeztem elfelejteni,
hogy amúgy kiégett sok minden más is,
de ezen a hasonlaton még én is felnevettem,
tudva, hogy ez majd elmúlik,
hogy megoldódik
és az egészen nem érdemes
ennyit rugózni,
ez is majd rendeződik,
és nem lesz tanulság, 
ellenőriztem a száradó ruhákat, 
valami email érkezett, 
mert zizzent a mobil a dohányzóasztalon,
az adásszünetjel reklámba váltott,
hogy megoldódik majd, ez járt a fejemben
és ez volt benne a legrosszabb,
hogy elmúlik, 
és röhögni fogok majd egyszer
az egészen,
hát ez volt benne talán
a legrosszabb.