Melyben a lírai én szúrósan néz a szövegtest mögül - avagy részlet a Kalligram 2019 júniusi lapszámából.
Egyszerű
Téblábolok és kimért vagyok
mióta nem vagy itt.
És steril vagyok,
mint egy csigaház,
amit kimosott a tenger.
Ez, amúgy, nem is olyan bonyolult,
látod, egyedül is megy.
Téblábolok, tudod, ez így megy,
ha nem vagy itt, így egyszerű,
most így tűnik természetesnek.
Csupa üresség és
sehová nem tartozás, látod,
milyen férfiatlan vagyok,
csupa lemondás
és elhagyás,
és nézd csak,
te sem vagy benne itt.
Egyszerű
Téblábolok és kimért vagyok
mióta nem vagy itt.
És steril vagyok,
mint egy csigaház,
amit kimosott a tenger.
Ez, amúgy, nem is olyan bonyolult,
látod, egyedül is megy.
Téblábolok, tudod, ez így
ülepszik le lassan, így
esik jól nekem,
ha nem vagy itt. Így egyszerű,
most így tűnik természetesnek.
Csupa üresség és
sehová nem tartozás, látod,
milyen férfiatlan vagyok,
csupa lemondás
és elhagyás,
és nézd csak,
te sem vagy benne itt.
Az elmondható dolgok
Az elmondható dolgok törékenyek.
Sok fel- és lemondás van bennük.
Hogy ezt most tehetném mással. Nem veled.
De, nem is tudom, jobb ez így most együtt.
A csiszolatlanságnak is van bája.
Hogy majd tudjuk mi azt, kialakul.
Ha rontottunk, nem az ember hibája.
Az Isten van itt csiszolatlanul.
És ő figyel, mintha lenne benne posztja.
Mintha bármi hozzászólása lenne.
Isten csak áll, nincs ránk semmi gondja.
Nem szól ránk – mi jók vagyunk – ,
ő nem lép semerre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.